Kert

Simai Mihály: Anyám csevegő kertje

Anyám csevegő kertje
köszön rám reggelente...

Szól a sárga peremizs:
- Kérlek, törődj velem is!

Gyúl a piros tulipán:
- Mint a szívem, légy vidám!

Kéken nevet a csenkesz:
- Mosollyal megmelengess!

Súg a fehér madárhúr:
- Beszélj hozzám madárul.

Hahó- kiált a hérics -,
tavaszhírt hozok én is!

Kacsingatnak a hunyorok:
- Legyen virágos humorod!

Ordibál a szamárkenyér:
- De nagyra vagy, szamár legény!

Károgja a varjúháj:
- Ügyelj, nehogy pórul járj!

Tátika némán tátogat:
- Ugye, megőrzöd titkomat?

...Anyám csevegő kertje
beleszürkül az estbe.

Sötétben csak az estikék
illatozzák szeretetét. 

Elárulom, amit mutatok fedőtevékenység. Napok óta fekszem is, s meglehetősen rosszul vagyok. Remélem csak az időjárás miatt. 

Megtaláltam, ezt is!

Szabó T. Anna: Kavicsvers

Van pirargirit, bournonit, tennentit és antracit,
spinell, korund, piroluzit, perovszkit és ilmenit,
oktaéder, romboéder, prizmaforma és amorf,
fehér karcú, opak fényű, szálas, kontaktmetamorf,
hidrotermális telérek, üledékes kőzetek
termeljék, vagy hengergessék kruppos téli tengerek,
esetleg a nyálkás őszi Nizza hordja partjain -
a kő lehet opál, kalcit, limonit vagy turmalin,
ónix, kvarc, rodokrozit vagy hópehely-obszidián,
mindenképpen drága kő lesz, hiszen egy szemet kíván,
egy kezet, ki megtalálja, kihalássza sok közül,
hazahozza égen-földön - csak az a kő üdvözül,
csak az él, kit megtalálnak, néznek, fognak, osztanak,
az a kő, mit ajándéknak adnak, éget, mint a nap,
kiválasztott, aki adja, és kiválasztott a kő,
hiszen még egy ugyanilyet nem teremt a nagy Idő,
osztálya van, rendje van, de formája különleges,
egyetlen kő, neked adják, ilyen nem lesz, csak neked,
aki kapja, méltán boldog, hiszen kiválasztatott:
mint kavicsot, megtaláltak - én is egyetlen vagyok.

 A festett és rajzolt kövek ajándékok. Az egyéb köveim fotói nem kerültek elő. Ez, a véletlen műve. Mikor kerestem, ezt sem találtam.

Türelem fotót terem

Estére csak megtaláltam. 2011. Három éve. Most volt, virágzott egyetlen tő.

Az embernek

mindig éreznie kell, hogy mikor szorítja össze a fogát, s csakazértis, s mikor van, amikor legyőzetik.A tegnapi a legyőzetés napja, a pusztulat napja volt számomra. Egész nap feküdtem, kivéve mikor az éppen a tegnapon érkező megrendelt virágokért (palántákért) kellett elmennem. Aztán hosszas számvetés, egyeztetés, időjárás figyelés eredményeképp ma hajnalban eszi, nem eszi alapon kivinni a házhoz, s beásni.

Mire végeztem  nap is mellém szegődött, s kisütött, felvidítva  a lelkem. Viszont jönnöm kellett vissza, mert "magad uram, ha szolgád nincs" be kellett vásároljak, már kicsit az ünnepre is. Azért a mai napom össze nem hasonlítható a tegnapival, mert ha már úgy kezd, ahogy tegnap  palánták ide, palánták oda, maradok. Még sosem rendeltem növényeket, most viszont kék és vörös színkompozíció kínáltatott, s nem tudtam kihagyni. A kolléganőim meg választottak epret, s folyton termő paradicsomot. Ki, ki a maga ízlése szerint. Úgyhogy, remélem a tavalyi sárgulást idén színes virágágyás váltja majd fel. S ezzel befejeztem a kertivirág és bokor projektet, idénre, vagy tavaszra? Meglátjuk, mert némi átültetés lehetősége azért mutatkozott, de ezzel úgy látom várnom kell az őszt. A nagy veszteség a törpeírisz lett. A bejárati ajtó előtti kilépő előtt virágzott költözéskor tömött sorokban. S a hozzá nem értés betemette földdel a rizómákat, mire kiderült a napfény élteti. Késő volt. Aztán ott járunk be, ez pedig óhatatlan taposást jelentett. S a burkoló is tett az ősszel a betemetés (az ő szemszögéből védelem) érdekében néhány lapáttal rájuk, földet. Azt hiszem ez lett szegényeknek az utolsó földhányás. A maradékot mentenem kell majd egy megfelelő helyre. Nagyon szerettem őket, első tavaszi virágunk volt, költözéskor.

Április

 

"Fáraszt e gyors tavasz ma engem,

de új látvány csodája lebben

esős napok varázsakép. "

Gérard de Nerval

Könnyek

Könyvtár, olvasó, akivel kutya-és macskasétáltatásból is ismerjük egymást. Folynak a könnyei, a kezük közt halt meg  a kutyájuk, szívelégtelenségben. Utcai vegyes volt, egyes macskákat nem szerette, de lelke volt és szíve.

Eltelt néhány hét, ismét a könyvtárban, folynak a könnyei. A fia hozott új kutyát, valami külföldi, fajtiszta, ritka, 5 hónaposan akkora mint egy vizsla. Ő kutyától szeretethez szokott, próbálta megsimogatni, odakapott. Idős, ha neki kell majd a 40 kilós kutyát sétáltatnia,  hogy is lesz majd? De leginkább a felé irányuló szeretet hiányzik. Az árát meg sem merte kérdezni. Nála laknak, azért neki is lett volna néhány szava az új szerzeményhez, szerzeményről. A kutya a gazdáját imádja, egygazdás, jegyzi meg.

S ahogy az előbb gondolkodtam, lehet, hogy egy ilyen kutya volt egy film főhőse, aki Richard Gere-re várt mindig az állomáson?

Gyermekvers

"Kossuth rádió Budapest,
Kiöntöttük a levest,
árvíz, árleves,
végre valami érdekes.

Levesben úszik a ház,
minden csupa kulimász."

filmszakadás...

Takarítok, s közben rádiót szerettem hallgatni. Ma reggel beúszott ez a vers, sokat mondogattam a gyermekeinek anno.

Ennyi. Ennyi! Ennyi?