Vissza Börzöncei hegyre

Nagyítva nézzétek meg! Nekem úgy, de úgy kellett már ez a néhány óra. Folyt. köv.

Éjszakai fagy után, ködben

Psziché

Ma volt kontroll s jók az eredmények. Kellett egy kis hitet és önbizalmat adni. S találkozni betegtársakkal, akik közt volt aki enni sem tudott az első időkben. Értsd, még nála is rosszabbul volt.

Egy kivirult, hitében megerősődött, még a hangja is megjött ember érkezett haza. Ennyit tesz a változás, tapasztalás. S azért a másik kertje sem sokkal zöldebb. Adtak új, másféle hatóanyagú gyógyszereket is, hátha azokkal kevésbé érvényesülnek a mellékhatások. Nagyon odafigyelnek a betegeikre!

Most pedig nekiállok keresni autót a két hét utáni szállításra, mert így egyszerűbb. A családi lehetőségek kimerültek, mindenki távol, több száz kilóméterre, eddig utaztak, így szállíttuk, hoztuk haza. Javasolták tegyem fel a fészre, hátha akad valaki vállalkozó. Ha minden kötél szakad, ez lesz.

Ajtók

Nagyon szeretetm az ajtókat. Valamennyit, kivétel nélkül. Az ajtó elvezet dolgokhoz; és még soha olyant nem láttam, amit ne akartam volna kinyitni. Néha elég rápillantani egy ajtóra, és az ember tudja, hogy valami érdekes van mögötte.
Kate Morton

Pihenésképpen készült ez a bejegyzés. Ajtók/kapuk. És egy ráadás, egy nagyon kedvelt fotó, az unokámról, régről.

Füzetemből

Mindannyian beleszeretünk dolgokba, de aztán semmit nem teszünk értük. ….gyermekkorunkban folyton ábrándoztunk. ….Te azonban nem felejtetted el az álmaidat. Valahogy mindig visszakeveredtél gyermekkorod színhelyére, oda, ahol felhőtlenül boldog voltál. Kaptál még egy lehetőséget az élettől. Fogadd el, és ne nézz vissza!

Barbara Erskine 

A reggel fokozatai

Zsebivel

A mai napra szabadságoltam magam. Látván, hogy fiam egyedül is boldogul, meg úgy látom nagyon elfekszik, hát kapkodja egy kicsit magát! Szerintem nagyon elfekszik. Indoka mindig van. Nekem akkor sem tetszik, mozognia kellene. (Bár azt mondják erre a baráti körből, eddig se kapkodta magát, az internet teljesen lekötötte. Azért én láttam az ősz óta  többet mozgott. Lassan az idő is engedné a kimenetelt.)

Szóval reggel irány a ház és a maradék állatunk: Zsebi. Etettem, simogattam, neki ez kell, törődni vele. Mellényben voltam  a kertben, alatta két pulóver, még nem is a legvastagabbak. Az a baj csak, hogy nagyon nedves a talaj. Viszont az utoljára látott jégpáncélnak nyoma sincs!

Ebéd után sétálni indultunk volna. Mire összeszedtem magam, eleredt az eső. Nem baj, kutattam egy kicsit diéta és étkezés ügyben. Ő pedig tényleg boldogult otthon, egyedül. (Csak melegítenie kellett.)

Lassan elindulok hazafelé, az eső szakad, de valószínű ez így is marad, nincs mire és miért várnom. Viszont kellett a lelkemnek ez a pár óra, itt mindig feltöltődöm, kikapcsolódom, lesimulok. Pedig csak egy ház. Csak egy ház?