Az előbb, ahogy mentem a házunk folyosóján elöntött az érzés: az élet szép! Honnan jött? Annyi izgalom, fájdalom, várakozás után egyet léptünk előre. Hogy milyen ez a lépés , még napok kérdése, hogy kiderüljön. Bizakodunk!
Holnap készülök Pécsre, internetes barátnő és volt, középiskolás barátnő, akiknél majd szállásom lesz. Jobb így, bár hotelbe is mehettem volna, most jobb emlékezni, beszélgetni, vagy csak fecsegni egymással, mert évek teltek el az utolsó találkozás óta. Örültem, hogy bár kevés barátom van, de rájuk, tudom, mindig számíthatok. S köszönöm nektek is ránk gondolásokat!!!!
Jövő hét végén nagy rendezvény, már közel másfél száz versmondónk jelentkezett, mikor eljöttem délben. Feszített volt a délelőtt, kidőltem, feküdtem, hogy indulhassak a házhoz. Itt Zsebi úrhölgy, az utolsó állatunk mindig vár rám, egy kis labdadobálásra, simogatásra. Amíg lehetőségem van jövök a rendszer szerint, aztán ahogy tudok.
Valaki mondta ma fiatalabbnak nézek ki a koromnál. S nem látszik a betegségem rajtam. Ebbe minden idegen belefut. Más a látszat, más a valóság. Jó pillanataimban látnak, mint az egyszeri olvasó. Ő sem hitte el, míg a helyzetembe bele nem futott. Azóta nem kételkedik. Hogy mily keveset bírok, s hamar kidőlök mostanában csak én tudom, én kínlódom. Az időjárás, az idegeskedés, tán mindkettő. Bár jelen helyzetben lehessek önző, jobb utazni hóakadályok nélkül, s itt hagyni a házat, Zsebit kicsit őszies-tavaszias klímával. Csak macska hiányzik a háztól. Ez most kőkemény tény, nem nosztalgia. Azért az egerészeink, vakondászaink nagy hasznot tettek a ház körül, most a helyzet utánuk kiált. A faház tele -tán- egér ürülékkel, a padláson mi lehet? Ezt inkább elképzelni tudom.
A kert a jövendő időkre viszont csapadék után kiált, sorra bújnak elő a hagymások, az őszirózsa!!!! A kertben százszorszép és pitypang virít, kibújt a kankalin is, az igazi, a vadon nőtt, a többi primula ősz óta egyfolytában virágzik!!! A szobában meghalt virágokat(ciklámen) is kiültettem, hátha életre kelnek a földben.
