Néha a keserűség kiszól az emberből,

oly sokszor akartam már írni róla.

Mikor a házunkat keresgéltük, megosztottam a kolléganőimmel. Egyszer valamelyikkel elbeszélgettem, azt hittem kolléganővel. Pár nap múlva metsző gúnnyal hallottam vissza azt, amit mondtam. Bezárultam, az ő körének többé nem beszéltem sem a terveinkről, sem a tényekről.

Kiderült, mint minden, bár sokan tudtak róla, s tiszteletben tartották a kérésem: köztünk maradt. Megkaptam, hogy érzelmileg szegény vagyok, mert nem osztom meg örömömet  többiekkel. Aztán két mondattal később: honnan volt neked erre pénzed? Akkor, ki is a lelki szegény, s hogy állunk az örömben osztozással?

Egyébként kikértem, ez magánügyem, ne turkáljanak benne. Csütörtökön, mint írtam is róla, befagyott a kapunk, nem tudtam kijönni, s bemenni dolgozni. Ma reggel nekem estek, hogy akkor mi is a magánügy, s mi a közügy, mert nem jöttem dolgozni, esti ügyeletet tartani!! Hogy végül hogy tudtam kijönni, mikor,s mi történt a kutyát sem érdekelte. Azaz éppen a kutyát, meg a macskákat, mert velük volt a gazdájuk....

Telefonálok, valamiről beszélgetünk Antal Andival.  Andi nevet, kacagása melegséggel tölti el a telefont, mintha még a nap is kisütött volna.

Biobolt, vásárolok. Bejön egy ismerős, természetgyógyász doktornő. Két mondat, hogy vagy, stb. aztán elköszönünk, s a vidámsága, felszabadultsága, őszintesége mintha végigsöpörne a bolton, s valami fantasztikusan felszabadult hangulatot hagy maga után.

Az utóbbi kettő nyári, koraőszi élmény. Máig velem vannak, s mikor jönnek az "együttérző és őszinte" mondatok mindig segítenek kisöpörni őket.

"Minden történetnek zenéje van.

Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert  a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika."
Alessandro Baricco

Vannak könyvek, melynek egyes mondatai megfognak, s fogva tartanak. Ezek is.

A múltkoriban néztem meg a Selyem c. filmet, megkerestem az alapjául szolgáló könyvet. Sosem jó a filmet, s könyvet egy időben olvasni, megnézni. (Hétvégén éppen a Napsütötte Toszcana c. filmen andalogtam el. Szeretem az alapkönyvet, többször elolvastam, ötletet adott a filmhez, amúgy sok közük nincs egymáshoz, profi amerikai-olasz romantikus film. Viszont egy hideg délutánon elszórakoztatott.) Így jártam.

Ha valamit még tudni szeretnél az elmúlt napok időjárásáról

menj el a falusi boltba. Ahol nem voltak mobiltelefonok, fényképezőgépek, vagy voltak, de nem töltötték fel azokat az internetre, vagy rossz oldalon tájékozódtál, most megtudhattál mindent. A megyeszékhelyről kivezető utakon árokba csúszott buszokról, a kamionokról, a hóban rekedésről.
Az utakról, a mentésekről, mindenről, ami a hírekből kimaradt.

Tanulság: vegyük komolyan az előrejelzéseket! Miért nem vettük komolyan az előrejelzéseket? Mert évtizedek óta nem volt télen sem ilyen az időjárás, az erős szél, ami a legnagyobb gondot okozta az összefújt hótorlaszokkal.Nálunk hétágra süt a Nap, olvasztja fel a ház előtti tükörjeget. Ahogy hallom kiszabadultak a bent rekedtek, azért még nem javasolják a közlekedést. A hosszú családinak ígérkező hétvége kicsit furán végződött, vagy inkább kezdődött. Most már legyenek szebb napjaink!

Utóhang: gyermekkori emlékek. Apám hőerőművekben  dolgozott, a munkások ellátásért felelt. Hány és hány hajnalon kelt fel, télen, azokon a régi teleken, ötvenes-hatvanas évek, amiket még otthon töltöttem, s ment a hókotrókkal az utakat felszabadítani, hogy a munkásokat a településkörnyéki, s kicsit távolabbi falvakból behozhassák dolgozni. Hányszor tért haza meggémberedve, összefagyva. Régen volt.

Ez most nagyon kellett ide

Behavazva

A tulipánjaim, a  krókuszaim, a letörött ágak... és a szél munkája. Most az idő enyhe, de a hatalmas lökések időnként végigtipornak a fák közt, az udvaron, a kerten. A kapu még mindig befagyva....

Március 15.

 

Zsebi boldog rohangászása az éjszakai bezártság után. S hova ment a macska? Ki-mi után?

 

 

 

Tegnap délután az ablak, s ma reggel....  ahogy a Nap áttört a felhőkön, végül is március lenne.

Köszöntöm  a szomszédot jó reggelt-tel, morogva válaszol: télen nem volt ilyen időjárás! Nap süt, hó már nem hull, de a szél dühöng, időnként végigcsap a házak közt, megrázza a spalettát. Éjjel sokat nem aludtam, állandóan felébresztett. Igen, ez a jó szó rá (már a szélre), dühöng, morajlik, csapkod. Ez  a helyzet minálunk 2013. március 15-ének reggelén, nyolc órakor.

A három napos hétvége előnapján

fúj a szél
hordja a havat
az udvar sima, de amint volt egy kis magasabb rész, oda beszorította a szél, ott vagy 30 cm
faház tele lett hóval, betemette a Zsebi vacsoráját
rá kellett zárnom az ajtót, hogy a további hótól elzárjam
macskák melegedőn vannak, kivételesen
én is melegedőn voltam ma
a kapu befagyott, nem tudtam kinyitni
itthon maradtam nem tudtam dolgozni menni
férj nem tudott elindulni
 holnap sem engedem elindulni
maradjon a biztos helyen
nézem az origo és az időkép fotóit jóval nem biztatnak
ablak alatt halk osonások
kamionok hajtanak a falu felé csendben, lasssan, diszkréten
néha álló kocsisor
spaletta kitárva, kipróbált, ilyenkor lefagy a hó, nem lehet estére bezárni
nappalra én nem akartam bezárni

Tél apó még egyszer, utoljára megrázta a szakállát
rosszak lehetünk mi emberek, mert nagyot rázott rajta
kedves Tél apó, remélem utoljára találkozunk ezen a tavaszon
szeretünk, várunk, örülünk neked, de a magad idejében!

most már Tavasz asszonyságot várjuk, köszöntenénk!

(Miért érzem, hogy Tavasz asszonyság?)