Ma reggel

 fél hétkor levittem a kutyát elvégezni a dolgát. S mivel "szétszakadtam" igyekeztem befelé. Tehát beértem 3/4 8 körül, kigazoltam a diófa előtti kerítés környékét, s visszametszettem azokat amik pimaszul túlnőtték magukat. S mikor azt mondta a szervezetem: kész, vége, bejöttem. Bevonszoltam magam.

S ilyenkor mindig eszembe jut  nászasszonyom példabeszéde az erős akaratról. Itt nincs akarat, ha túlhajtod magad összeesel, mint volt rá nem egy példa. Ezért pánikoltam be a férjem betegségétől, mi van ilyenkor, ha szüksége lenne rám, én pedig hulla vagyok?

Olvastam pár könyvet, a Clay hídjában a szövegnek ritmusa, zeneisége van.  Nagyon megfogott a könyv. 

 A tenger útja a fel nem adásról szól, még a legnehezebb helyzetből is hozhatunk ki jó, szépet, előre mutatót.

 

Most kezdtem olvasni, ígéretes, s már olvastam tőle könyvet:Lázár asszonyai.
 

 

S ha már kert, mutatok a kertből pár fotót.

 Ez a pókháló minden reggel szembe jön velem, ahogy átsüt rajta a nap. Csak fotózni nem tudom, mobillal. Kellene egy rendes fényképezőgép. S hát a fű is ekkora...de gyönyörű, de tényleg. Imádom a kelő nap fényében,

Legyen szép napotok! Itt a zene hozzá!

 

A diófáról

 Most én vágattam meg szegényt. Ami ágak 3 éven belül vihar által letörve vagy belógás miatt vágva lettek egyszerűen elszáradtak. Október, ha jól tudom a diófa vágási ideje. Van néha kényszerhelyzet is. Nem tolerálja.

Sok apró, s törhető ágat félretettem gyújtósnak. Többi? Egyenlőre itt marad, a fa mögött. Picit szomorú lettem, sajnálom. Annyi bántás, baj éri. Balról a szomszéd, jobbról a bajok, s aztán én. Azért remélem pár évig még elvezhetjük a látványt, árnyékát, s tán dióit is. Tudtatok, hogy régen vérző fának hívták.Vajon miért?

Az első fotón meg a réginek látszik, ma délutáni fotó. A másodikon látni a csonkolások eredményét. Viszont az ágak korhadtak voltak, látni.

Egy gyönyörű, megható film

A remény receptje

Olyan

 fáradt vagyok, hogy a fáradtság fárad bennem. Délelőtt töltött paprikát főztem, du. meggyes pitét sütöttem, két napig szedtem hozzá a meggyet. S elmentem az újsagjaiért. Meleg van, kiborító, bent is, mint látszik.

Unokámnak konfirmációja lesz, lemondtam az utat, s milyen jól tettem. Miközben belehalok. Nászasszony a fb-on mutogatja a másik lányt, az unokáimat, s ilyenkor mindig meghalok egy picit. Vagy inkább a szívem szakad bele. 

A 2. fotón néztem, mintha még valakinek az árnyéka lenne mellettem.  Egyedül voltam.

Sokunk kedvenc filmje

 volt A szerelem hálójában. Csodáltam mindig a főszereplő könyvesboltos hölgy lakását, mennyi melegséget, otthonosságot sugárzott. Most megtudhatjuk a titkát! S hogy egy -egy bútor beállítás, tapéta, stb.,  mennyi mindent is hozzáad egy filmhez. Nézzétek meg, nekem érdekes volt. Linkeltem a filmet is, ha nem láttátok volna még(eleget).

Döbbenet!

 Ma kontrollra mentem a városba, s farmer, s vászon cipő volt rajtam. Korán indultam, nem mindenhol volt meleg, ahol megfordultam. Lényeg, dél körül, ahogy megszoktam fogalmazni"négykézláb másztam" le a buszhoz. Mert volt időm, s nagyon magam alatt, s fáradt voltam, gondoltam veszek egy csokit, s nápolyit, mint gyorsan fogyaszthatót. S lelki támaszt nyújtót. 1300 körül fizettem. Nem értettem, tudtam, hogy a nápolyi mennyibe került, de a Milka? 870 Forint! Már nem tudtam visszaadni. Kérdésemre mondták, hogy most emeltek árakat, sok árunak. Azt már rég tudom, hogy a Coop boltok nagyon drágák, s azt is mesélték az ott dolgozók, hogy a főnökség nagyon gazdagodni akar, ezért drága náluk minden.  (Ki a tulajdonos tudja valaki?) No, de ennyire? Ez rablás!

Nálunk, a faluban gyakorlatilag a Spar olcsóbb, mint a Coop bolt. Tegnap 2 nagy banánért 700 Forintot fizettem. Jellemzően nem szoktam ott ezt venni, kivétel volt(más gyümölcs nem lévén), s ez is utoljára. S elgondolkodtam azon is, hogy érdemes-e náluk vásárolni? Egyetlen előnye a boltnak , hogy közel van, míg a Spar egy kilométerre. Viszont ilyen áron? Ez egy kieső, külső részen lévő, egyetlen, a faluban megmaradt bolt a három közül. S sokan ide járnak vásárolni, mint a még kiesőbb Sparba. Ezzel élnek vissza? 

Nézzétek a cserszömörcét, ilyen csodát régen vagy nem is villantott. Tavaly ősszel nem tudtam teljesen a fattyúhajtásait visszavágni,  érdekes virágzata lett. Egy csoda, nem győzöm fényképezni. 

 

Délután

 

átültettem a szobai növényeket, s ki is költöztek, félárnyékba. A Gaurák is kaptak egy kis támogatást, látom, hogy nagyon kellene pótolni az elhasznált táplálékot a talajból. Fiammal vettünk földet, trágyát. Szomszéd hónapok óta hozza. Igaz, szárított trágyát szerettem volna, de ez volt. Meg nem szóltam neki, elfelejtettem, hogy ne keresse. Nehéz, ha sok mindent kérni kell. Nekem nehéz.

El is fáradtam, a félárnyékban, de akkor is meleg van. Nem szereti a szervezetem, gyengít. Még nem vagyok jól, bár sokat erősödtem. Hosszú menet lesz. Bár egyre jobban alszom. Ez se kevés! A javulás útján.

S végig értem a kerten, nagyjából. A végén másfél méteres gazokkal küzdöttem. Bokrok közt , hátul a hatalmasra nőtt fekete nadálytövek, felaprítva táp lesz belőlük.

 

 Most gyönyörűek a bokrok, sok virágzik, a kedvencek. Jezsámen, gyöngyvirágcserje. Örök szerelmek.