2025. július 8., kedd
Egy kis világlátás
Könyvek a lélek mélyéről, gyönyörű nyelven írva. A szív hallgatása kicsit emlékeztet Shäffer Erzsébet írásaira.
Az írónő utazásairól is ír, szerettem ahogy egy-egy várost bemutat. Az első két történetét többször el kell olvasni.
2025. július 5., szombat
Kész. Vége. Befejeztem
Egyetlen pillanat alatt zuhanok össze, megy el az erőm. Nem megy, a szándék megvan, erőnlét nincs. Ez a meleg elszívja az erőm,s minden betegtársamét is. Az izmokat gyengíti. Olvasom a csoportban is.
Próbálok jelenlétre koncentrálni. Kész
Ennyi volt. Elengedem a kertet, nem birok el vele. A nappal, a meleggel. Az égig húzó bokrokkal. Ez sziszifuszi küzdelem. Volt egyszer egy kert...
S amin kiborultam fürdőtől jön a víz, hosszú a díszrész is. Oda-vissza futkosni, felér egy setaval a faluban. Locsókannakat cipelni, nem, ennek vége. Egyszer locsolom, majd feltöltök mindent, s következő napon innen locsolom. Kannával. Nincs kerti csap. Már a menetelés megerőltető. Nem mindig, ma a napja van.
Nem akarok panaszkodni, de ha ez van.
2025. július 4., péntek
Darázsék az itatón
Kipróbáltam, a háromszöget addig nyomkodtam, míg el nem indult. A nagy itatói harc.
2025. június 30., hétfő
Dödörgés
Terveim közt már tavaly szerepelt vadvirágok ültetése, csak az élet felülírta a terveket. Majd jövőre.
Kiderült közben, hogy aki nálam nyírt füvet nagyon drágán dolgozik. Ha azt az ecebóca fűnyírást munkának lehet nevezni? Közben találtam valakit, aki gazvágást is vállal. Árat még nem tudok, de még nem aktuális. A kérdésem az, hogy kik tudják megfizetni 2-3 hetente a z 50-100 ezer forintos fűnyírásokat? Nekem gyakorlatilag a rokkantsági járadékom egynegyede? S mi van a nálam is kisebb nyugdíjjal gazdálkodókkal? Hova szaladtak el az árak? A havi 3 ezer forintos "+emelés" ezt nem kompenzálja, s még mit kellene kompenzálnia?.
2025. június 29., vasárnap
Ez is, az is
Nem tudom, írtam-e róla, de idén van meggyünk. Nem dúskál bennük az 5 fa, de hetek óta folyamatosan ellát. Eleinte napokig gyűjtöttem a süteményre valót, most már megszedem, s fent sok is van rajta(mihez képest), de nem merek felmenni a létrára. Pár hete, meggyszedés közben, csak úgy nekiálltam mert arra jártam, s egyszer csak azt vettem észre, hogy elvágódok. Balra. Szerintem egy pillanatra el is ájultam, utólag belegondolva. Nos, ki is nézett hetekig a lábam, úgy, mint aki macskával verekedett. A fűszerkertbe estem be, törve le mindent, amire pottyantam-. Azóta óvatos vagyok, bár akkor is 6-7 óra körül volt. Tehát nem a forróságnak mentem neki.
A málna a töveken veszik, kicsik a szemek. Ha erre járt volna középső unkám biztosan leszemezgette volna. Volna.
Ribizliből viszont lett 3 üveg lekvárom. Gyors főzéssel, feladtam az igazi lekvárfőzést. Addig is a rigókkal osztoztunk rajta.
Lent a kertben hatalmas, majd derékig ér a gaz, körülöttem mindenkinél pázsittá vágva a fű a gyümölcsfák között. Viszont eddig nem látott virágok=gazok tömegével van tele, azokon pedig dúskál a rovarvilág. Direkt, többször is megnéztem.
A füvek gyönyörűek, meg kellene néznem a nevüket, de reggeli bevilágításban nem győzöm őket fotózni, s némely gyógynövényt.
Vihar előtt
Megégve.
Ez itt a fűszerkert környéke, a levendulás. Idén szegényes. El is fagyott néhány tő.
A kert szimbólumként van a könyvben, amit amúgy kedveltem, mint az írónő többi könyvét is.
A füvek idekerültek, de vannak el nem érhető ma reggeli fotóim is. Majd...
2025. június 27., péntek
Hűsítők a melegben
Egy eredeti hölgy érdekes vagy inkább mókás lakása. Az biztos, hogy egyedi, ahogy a történetei is.
S egy film, ami nekem tetszett.
2025. június 19., csütörtök
Ma reggel
fél hétkor levittem a kutyát elvégezni a dolgát. S mivel "szétszakadtam" igyekeztem befelé. Tehát beértem 3/4 8 körül, kigazoltam a diófa előtti kerítés környékét, s visszametszettem azokat amik pimaszul túlnőtték magukat. S mikor azt mondta a szervezetem: kész, vége, bejöttem. Bevonszoltam magam.
S ilyenkor mindig eszembe jut nászasszonyom példabeszéde az erős akaratról. Itt nincs akarat, ha túlhajtod magad összeesel, mint volt rá nem egy példa. Ezért pánikoltam be a férjem betegségétől, mi van ilyenkor, ha szüksége lenne rám, én pedig hulla vagyok?
Olvastam pár könyvet, a Clay hídjában a szövegnek ritmusa, zeneisége van. Nagyon megfogott a könyv.
A tenger útja a fel nem adásról szól, még a legnehezebb helyzetből is hozhatunk ki jó, szépet, előre mutatót.
Most kezdtem olvasni, ígéretes, s már olvastam tőle könyvet:Lázár asszonyai.
S ha már kert, mutatok a kertből pár fotót.
Ez a pókháló minden reggel szembe jön velem, ahogy átsüt rajta a nap. Csak fotózni nem tudom, mobillal. Kellene egy rendes fényképezőgép. S hát a fű is ekkora...de gyönyörű, de tényleg. Imádom a kelő nap fényében,
Legyen szép napotok! Itt a zene hozzá!
2025. június 10., kedd
A diófáról
Most én vágattam meg szegényt. Ami ágak 3 éven belül vihar által letörve vagy belógás miatt vágva lettek egyszerűen elszáradtak. Október, ha jól tudom a diófa vágási ideje. Van néha kényszerhelyzet is. Nem tolerálja.
Sok apró, s törhető ágat félretettem gyújtósnak. Többi? Egyenlőre itt marad, a fa mögött. Picit szomorú lettem, sajnálom. Annyi bántás, baj éri. Balról a szomszéd, jobbról a bajok, s aztán én. Azért remélem pár évig még elvezhetjük a látványt, árnyékát, s tán dióit is. Tudtatok, hogy régen vérző fának hívták.Vajon miért?
Az első fotón meg a réginek látszik, ma délutáni fotó. A másodikon látni a csonkolások eredményét. Viszont az ágak korhadtak voltak, látni.