Félek,

 hogy ma reggel lelőtték az őzeimet. Két lövést hallottam az erdőből.

Kedveltem őket, de sok kárt csináltak a veteményekben. Viszont, ha lekerítik a határt hol táplálkozzanak?

Megi kutya

 visszatért a régi formájához. Délelőtt nagy sétára vitt, az egyik legnagyobb körre. A végén már elfáradt(unk). Örülök, hogy én is bírtam.

Gyönyörű időnk van. A gyümölcsfák a kertekben vannak. Viszont  fotónak, látványnak szépek. 

Olvasok

 "...egy lusta embernek még létezni sem lenne szabad, nemhogy nősülni." George Eliot

Jó kis mondatai vannak.

Elkapott valami vírus. A faluban volt egy fesztivál, sátorban. Hét elején tömegével mentek orvoshoz  a népek. Sajnos nem értem oda, szokásom szerint pusztultam. Pedig nagyon vártam. Mégis felcsíptem valahol. A vírust.

Poloskák: este füzérben az ablak sarkában, függőlegesen lapítanak. A függöny ráncaiból nem győzöm kiszedni őket. Ilyent még nem tapasztaltam.

Almák a fán, szerintem szarvasok ehették le, túl nagy a patanyom. Mióta beestem felfelé nézve a fűszerkertbe nem merek így tenni. Sok alma marad a fán. Maradt. Bár, lehet ha jól leszek nekiállok, leszedem.

Párszor begyújtottam a konvektort, inkább este. Nappal plédekkel védekeztem a hidegrázás ellen. Ha köhögtem volna a fejem széthasadt vagy inkább hullámozni kezdett. Fájdalom hullámokkal. Szóval most melegítem a 17 fokos hálót. Nincs macskám, mikor volt, vékonyabb takarót kellett használnom. No, ők aztán melegítenek.  Nagyon hiányzik egy macska, van egy az utcán, mintha a dédunokám lenne. Mindig belesajdul a szívem, ha látom.

Őszi szépek

 Azt hittem vége a virágoknak, virágzásnak, maradnak a bokrok. Az első gyönyörűség meglepetés lett. S a termések is szépek. Mutatnak, díszítenek. Ezen felül csak a fény játékai szebbek.

A lentiek ma reggeli fotók, a rozsdás diófát a kelő nap éppen bevilagította, a legelsőn már teljesen fent volt az égen.

Azért a halott virágok is szépek, a kasviragok, cickafarkak közül hagytam meg néhányat, ha havazik, szép legyen. A remény hal meg utoljára.

Az őz

 Állapotához képest hatalmas utat tett meg a vízelvezető árokban. Majd a főútnál kijött belőle, ahol látva állapotát, serült voltát, szóltak a szembe vadásznak. Ennyit sikerült megtudnom. Mindig előttem van ahogy rámnézett a fű mögül. Bolond vagyok 

Mutatom a spalettat, szép lett, nagyon szép. A rohadt, 

leszakadt helyett. Délelőtt lefestettem, miközben a kutya vadul őrjöngött, ugatott, fekve. Azt hittem  lebénult, a kertbe sem jött utánam, megfogni nem engedte magát. Aztán rátettem a pórázt, minden baj megszűnt, sétáltunk egy nagyot. Értitek mi volt ez?

Mai napkelte, tegnapi felhők

 

A rózsa arcai (is)

 Még mindig nem tudok feltölteni mai fotókat, azt hittem a gép eléri, hát nem. Fiam most repül. Figyeltem a felhőket. (Közben leszállt a fiam, megnyugvás.)

 A könyv amit olvasok Japánról is szól, a teaivás szertartásáról, is. Érdekes kb. egy hónapja olvastam az alsó könyvet. A téma hasonló, s természetesen más megközelítés. (A múlt héten két náci könyv került elém, nem tudtam olvasni egyiket sem, még ha véletlen hozta is így.)

Ajánlom nektek mindkettőt. Utóbbi kötet szerzőjének utazásos, romantikus könnyed olvasmányai vannak. Ez, a mostani komolyabb. Amikor az ember tele problémával,feszült, oly jó ilyenekben elmerülni. 

a könyv 

 

a könyvről

S ami tragédia számomra imádott, s végig olvasott kedves íróm újabb könyve kudarcot vallott nálam. Mondjuk éppen teljes kiborulás időszakában álltam neki, mikor a hajam is csomóban hullott, szóval akkor nagyon könnyű olvasnivaló kellett. Még itt van nálam, ismét próbálkozom vele, mert szinte az első oldalon szoktak a könyvei máskor beszippantani.

S akkor erről a könyvről is
 

Ahol a félelem igazgatott(?)

 

Reggeli őzfotómat készültem feltenni, de szokás szerint frissen nem megy. Ezt hozta elém a Google. Mikor ott jártunk láttuk a kastély állapotát a kegyúr nevét emlegették félve, elhallgatva a fiatal anyák aKik arra sétáltak. Ővét, aki nem gyalog jár... Hátha ő felújítja. Úgy tudom máig nem.

Nem politizáltam, a rendszer, s főleg ura meggyűlőltette velem a politikát, s amit a háttérben hallgattam, a meseradióban. Ősztönösen éreztem a hamisságot. 

Vagy 10 éve volt, azt se tudtam, hogy a gyermekkori barát ekkora, félelmetes úr.