Út közben egy vasi vendéglőben álltunk meg, ebédelni. S mert alföldi unokáim imádják a dödöllét, azt kértünk. Utolsó, vasi, Őriszentpéteren a Hársfa fogadó és étterembeni dödölle élményünk fantasztikus volt, mindent vitt. Maga volt a dödölle csoda!
Most csalódtunk, de hatalmasat. Már a megjelenése más volt, a telföl rádíszítve, de csak jelképesen, s valami pirított szalonnával megszórva. Viszont a belseje nyers volt,nem sült át. Éhesek voltunk, morogva megettük. S szomorúan jöttünk el. Másik fiam mondta miért nem küldtük vissza? Ha úton vagy, sietsz erre már nincs idő. Csak az a csalódás, az a csalódás.
A fenti sem eredeti recept. A Nők Lapjában tették közzé. Úgy járunk a dödöllével is mint a halászlével, rá kell kérdezni milyent is készítenek? Aztán volt olyan étterem ahol a pincér már mondta, hogy a szomszéd asztalnál is rákérdeztek, nem csak mi. Ezek szerint másnak is volt rossz halászlé tapasztalata. Pedig egy vendéglő a vendégért van, nem csak kinyomunk neki valamilyen maradék vagy félig kész ételt .
Pedig egy igazi dödölle eszméletlenül finom: magában, tejföllel, köretként némi szarvas pörkölttel, belecsavarva ez és az.
S nagyon, de nagyon el is lehet rontani.
Én így csinálom, vagy inkább felénk így készül?
Mi is az Őrségben ettünk egyszer dödöllét. Lehet, hogy Őriszentpéteren.
VálaszTörlésNem tudom, hogy milyen az igazi, mert nincsenek tapasztalataim vele kapcsolatban, össze sem tudtam akkor hasonlítani egy korábbival, de amit kaptunk, nekem ízlett.
Lehet, hogy csak azért volt finom, mert nem tudom, hogy milyennek kell lennie.
Hogy vagy?