Mostanában többet utazom, a személyim a mobil tokjában van. esett az eső, van még ültetendő hagymám. Mire kiérek a kertbe jut eszembe, hogy talán nem most kellene ezt megtenni. Továbbmegyek, a személyim a földön. Milyen jó, hogy mégis kijöttem a kertbe. Fotóztam, kicsúszott.
Érdekesek ezek a növények. Egy ágyás, két méterre egymástól, mocsári hibiszkusz. Az egyik legalább 30 centis, a másikról már lemondtam, hogy újat kellene hozni helyette, erre látom, hogy törnek fel a hajtások. 3 hét különbséggel, legalább. Más hely, szerencsevirág. Nagyon benőtte a területet egy futó talajtakaró, kicsit megtépkedtem, miután lemondtam a szerencsevirágról. Az előbb látom a kibújt centis kis hajtást.
Bodza is a kert, most van virágzása teljében.Összeraktam egy adag szörpnek valót, érik.
S a meglepetés, a cserszömörce, ilyen pompás virágzása még sosem volt.
Annyi szépség van a kertedben! Alig győztem nézegetni, megcsodálni őket! Ilyenkor elgondolkodom rajta, hogy a tudatos, megtervezett kert mennyire más, mint az én általam ide-oda ültetgetett növények halmaza! Ez a KERT! gratulálok neked Anikó!
VálaszTörlésMargó, te sem panaszkodhatsz. A tiéd más, de ott van a sokféle növény szebbnél szebbek, az sem kevés.
VálaszTörlésAnikó, Margó :) mindkettőtök kertje olyan, hogy bármikor szívesen végigbóklásznék benne egy pohár capuccinóval a kezemben, beszélgetve veletek, kielemezni a világon mindent, virágokat, bokrokat, időjárást, embereket :) De jó lenne!
VálaszTörlés