... és a maradék

 

 

Előkerült még kicsi tavas fotó. A vizek, a tavak mindig emelik egy természeti táj hangulatát. Nem beszélve az élővilágukról.

 

A lenti világ is figyelmet érdemelt. Rengeteg gomba volt.

 

 

Kecskerágó szerelem

 

s hazafelé ismét bivalyok a szécsiszigeti rezervátumból:

Kirándulás a Budafapusztai arborétumban

 

Két nézetből

 

Egy kisebb, s egy nagyobb tó található az erdők közt. A reggeli, ködös képek nem sikerültek. Ez most derült ki. Viszont a nagyobb tónál a szerencse mellém szegődött.

  

Mégis találtam egy napos fotót a kicsi tóról.

 István évfordulós szobra is ott van az erdőben.A sárga lombozat mintegy glóriát vont mögé.

 

 S szerencsémre mégis maradtak fenyős fotók is. Csak a legkedvesebb lett oda ezek szerint.

Kirándulás a Budafapusztai arborétumba

Évekkel ezelőtt autóval mentünk el a bejárata előtt (miután kb. 38 éve kirándultam ott a turista csapattal). Akkor mondtam, ide vissza kell jönnünk. Ma, hirtelen felindulásból el is indultunk. Az első három fotó az úton készült, nagyjából ködben. Viszont a színek engem folyamatosan elvarázsoltak.

 

Innen már az arborétumi fotók következnek. Én csak, ill. mi csak ámultunk és bámultunk. Közben kisütött a nap is szerencsénkre, élvezhettük az ősz, a természet,az arborétum ezer csodáját. Elfogultan őszi színeket fotóztam, ami nem októberi színű volt, az sajnos nem sikerült. Miért tértem le a járt útról? Most(októberben) csak szerdán és szombaton, vasárnap tart nyitva, úgyhogy hamarosan jó sokan is lettünk. Idősek, kisgyerekes családok, társaságok. Van egy játszótere, ahonnan a gyerekek zsivalya messze hangzott, aztán össze is futottunk velük.

 

 Tavasszal sok rododendron is nyílik itt, most csak színpompás leveleikkel találkoztunk.

 

Folyt. köv.