Ki az úr a háznál?

 Őt bizony nem tudom elkapni. Úgy szökik el előlem, oson el a kezeim alól, hogy csak na. Fúj rám. Miért? Sose bántottam. A vörös már többször volt a kezeim közt. Azért az ételt elfogadja, már odajön, eszik. Hogy egyedül maradtak jót tett neki, nem húzódik el annyira. Pedig oly jó lenne egy kicsit megdögönyözni.

 A kerítésépítők:

 

 

A tuján fent és lent.

Anyuka egyébként úgy rendezi a szomszéd kutyát, hogy csak na. Mindig ugatta a macskákat, most csend van. Ahol élt Cicó, volt kutya, míg el nem pusztult. Megszokta a közelséget, ezek szerint, s azt is, hogy ki a főnök.

Lájbinak egyébként én vagyok a "szerelme", imád. Mesélték, mikor nem voltunk itthon oda sem jött a kerítéshoz. Ha a házból csak a lábam kiteszem, már villan a tuják alatt a fehér színe. Én is szeretem őt. Mindig udvarolok neki, megsimogatom. Emiatt viszont a kutyaféltékenység dúl Zsebi részéről. Pedig mindketten jól járnának, ha jóban lennének egymással. mennyit játszhatnának kint a kertben. Ki érti ezt?

S ő milyen madár? Lent fotóztam a kertben, sokat vannak  a fűben, többen is. Az erdőből jöhetnek ide. Nem tudok rájönni mi lehet ő?

Kutattam egy kicsit, azt hiszem zöld küllő. A piros fej, az erős csőr.

Vizsoly

 

Vizsolyon jártam már, be sem akartam menni. Aztán mégis. Egy nagyon szerény, s értékkel teli templom élt az emlékezetemben. Most is látom a környezetet, ahogy járkálunk, várakozunk körülötte valami esős nap után. 

Ehhez képest úgy jártam, mint Koronddal. Amikor először jártam ott belátogattunk egy fazekashoz, s válogathattunk ami tetszett. Mikor  kb. 15 év múlva visszatértem egy kirakodóvásárral találkoztam.

Itt is. Vizsolyon kialakítottak egy  Bibliás Könyvesházat, amely kávézó is, s a Vizsolyi Biblia Látogató Központ csoportjainak indító helye, ahol megnézhetjük a  könyvnyomtatást is. Bevallom, kihagytam. Engem bűnös módon a templom érdekelt. Ez a nagy körítés zavart, de hát halad a világ, s vele együtt  a  minél teljesebb bemutatás, tálalás, élménynyújtás a lényeg. Ez nagyon átgondoltan meg is valósul itt.

Már írtam  a könyvről: a könyvnyomtatás kezdetéről ír olyan élményszerűen, érthetően, ráadásul egy történetbe ágyazva, hogy a könyvnyomtatásról képben voltam. Most nem akartam ebbe az irányba elmenni.

Nézzünk körül a templomban:

 

  

"A hungarikumok sorába került a Vizsolyi Biblia – amely az első teljes, magyar nyelvű biblia.

A Biblia: 1590. július 20-án fejeződött be a mai Borsod- Abaúj - Zemplén megyében fekvő Vizsolyban a 16. századi magyar nyelv páratlan dokumentumának, a Vizsolyi Bibliának a kinyomtatása. Vizsoly a mai napig nevezetes arról, hogy itt látott napvilágot nyomtatott formában az első teljes magyar nyelvű Biblia. A fordítást irányító gönci lelkipásztorról, Károlyi (Károli) Gáspárról Károlyi-Bibliának is nevezik.

Ez a könyv a legrégibb fennmaradt (és ma is használt) teljes szövegű, magyar nyelvre lefordított Szentírás. A nyomtatás fáradtságos munkáját Vizsolyban a lengyel Mantskovit (vagy Mantskovits) Bálint végezte. A fordítást és a nyomtatást szívügyének tekintette és bőkezű adománnyal segítette Rákóczi Zsigmond, a település ura, a későbbi erdélyi fejedelem. A főúr ezzel a tettével megalapozta a Rákóczi család Biblia szeretetét és a magyar kultúra támogatásával későbbi generációk számára példaként szolgált."

A forrásnál még többet is olvashatunk róla és a templomról.

 

 

 

A freskók színét erősítettem a jobb láthatóság miatt.

Vizsoly előtt, Vizsoly után

Nagy út állt előttünk ezen a napon. Jósvafőről Szikszóra indultunk, majd ezt követte Vizsoly. (Közben lett volna még egy-két megállás, elmaradt. Meleg volt, a lényegre koncentráltunk.) A templomba sehogysem tudtunk bejutni, sehogysem. Nagyon sajnáltam. Maradtak  a kinti fotók. (Viszont a templommal szemben van egy üzlet, kávézó, cukrászda, szendvicses? Erre nem is emlékszem, csak a süteményeikre. Azok frissek, finomak voltak. Sütemények ügyében kérem szépen lehet hozzám fordulni, akármerre járok, megkóstolom a lehetőségeket. Meg lelki elsősegélyt is nyújtanak...)

S Vizsoly után ez a látvány fogadott minket. Távolban a Regéci-vár látható:

 Majd megérkeztünk Korlátra. Mindkét templom középkori, nagyon készültem megnézni mindkettőt. Ide sem sikerült bejutni, feltárás alatt van, s zárva volt. (Az ablakok kitörve...) Maradtak a kinti fotók. Magukért beszélnek.

 "Tágas, egyhajós, sokszögzáródású épület készült – vélhetően a régebbi építmény anyagának felhasználásával –, a nyugati homlokzatán fából ácsolt toronnyal. A hajót vakolt síkmennyezet fedi, a csúcsos, kőkeretes diadalívvel elválasztott szentély csillagboltozatú. A meredeken felfutó bordák gyámok nélkül simulnak az oldalfalba, kívülről támpillérek nyelik el a boltozat nyomását. Csúcsíves a sekrestyébe nyíló ajtó, s a déli oldalon összesen hat eredeti gótikus ablak bocsát be világosságot a templomba (az északi oldal két ablaka XIX. századi).
A XV. század derekán, 1440 körül cseh huszita rablók szállták meg, kétszáz évvel később török hordák pusztították Korlátot. Az 1600-as években a község lakói áttértek a református vallásra, birtokukba vették az öreg templomot, belsejét az új liturgia rendje szerint átalakították. Az 1640. évi támadás után Korlát földbirtokosává lett Láncziak a kuruc háborúk idején Thököly Imre oldalára álltak, aminek „eredményeként” 1715-re egyetlen jobbágy maradt a településen. Később Nikházy György, II. Rákóczi Ferenc generálisa telepedett le, és épített barokk kúriát, majd katolikus kápolnát a faluban.
A református templomot 1816-ban renoválták; hengeres oszlopokon nyugvó karzata és kő harangtornya 1925-ben készült. Mostanában lánc, lakat és figyelmeztető felirat őrzi a templomot a hívatlan látogatóktól." forrás

 

 

 

 

  

Hajnali harmat, fények, színek

Lufivirág:

A fagyásból feléledt orbáncfű:

A szömörce levelén:

Illatos cickafark:

Hólyagvessző:

 Pillangóvirággá nőnek majd:

Weigela Alexandra:

Verbéna gólyaorrokkal:

 

  Kikeleti bangita:

  Az annyira várt lilabogyó. Csak a madarak le ne csípkedjék!

Iszalag:

 

Kertész, épp olyan áttetszőn, ahogy tevékenykedik: