Tavasz, napfény, meleg, kert

Adva van egy béna nő,

egy kiérdemesült és alkoholista  bokszoló, s tegyünk hozzá egy utcalányként  megélni próbáló tehetséges bokszolójelöltet. Az már csak a rendező tehetségén múlik, hogy mit hoz ki belőle. Érzékeny film, mély gondolatokkal. S nem utolsó sorban parádés szereposztással.

(Mivel nincs tévénk, lehet, hogy ez a film, csak nekem volt új...)

Ünnep után

 

 

 Névnap

 A "mász"

 

Aranyban

 Az első virág a kamélián

A tulipánból lett, lesz majd, ha kinyílik

Pakolunk,

forrás 

készülődünk, utazunk. Ha fel is nézek, csak bekukk. 

Mindenkinek  áldott ünnepet kívánok, sok locsolóval és tojással. 

Kosztolányi Dezső: Húsvét

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv, s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az Isten-ember.

" A házaknak emberekre van szükségük.

Igaz, az emberek a használat során sok kárt okoznak - koptatják  a padlót, eldugítják a vécét-, de mindez semmi ahhoz képest, ami akkor történik, ha egy házat magára hagynak. Mert akkor, mintha kitépték volna a szívét, megereszkedik, beomlik, és elkezd a föld felé dőlni. Esküszöm, ha ránézek egy épület hosszgerendájára, már abból megtudom mondani, laknak-e benne. " Anne Tyler

S a könyv amiből idéztem. Véletlenül választottam ki egy kupac könyvből, amit hoztak nekem. Vannak véletlenek? Az utolsó oldalain ott van az üzenet számomra.

 

Érdekesség: Megtaláltam a könyvekből kiírt idézetek oldalát. Annyira egyéni, hogy ki mit érez fontosnak egy-egy olvasmányából, mégis többet találtam köztük, amiket én is kiírtam magamnak ebből a regényből.

Füzetemből

"Mit tátod a szád?  Ez a felnőttség egyik előnye. Élvezettel legeltethetjük a szemünket a semmin."Iselin C. Herrmann

Esett az éjjel (keddre virradóan)

Az ember

sosem emlékszik arra a pillanatra, amikor egy úton elindul. Milyen erők működnek a háttérben, milyen indíttatások, amikor kap egy lökést, s megteszi az első lépést valami felé.

A főiskola művelődéstörténet tanára, aki belénk oltotta a középkor  és Erdély szeretetét?  A barátnő férje, aki a kálváriák szerelmese és kutatója volt? A televízióban látott kisfilmek? A kezembe kerülő könyvek, melyek beszerzését évtizedek után próbáltam megtenni antikváriumokon keresztül, mert már csak ez a járható út. S egyúttal szépen, csendben visszaviszem a könyvtárba  az onnan "hosszú letétre" elhozott könyveket. Könyveket, melyeket forgatok, töltekezem velük.

Aztán véletlenül felfedezek egy meditációs könyvet, s onnan már nincs megállás, én is keresni, fotózni kezdem az útszéli kereszteket, angyalokat, szentek szobrait. A fotók színvonala ég és föld, viszont ezek az enyémek. Enyémek, mert legfeljebb a blogra felteszek néhányat, de velem van a rátalálásuk emléke. S fiam párat egyházi újságjában felhasznál.

Élmény, mikor egy kiállításmegnyitón találkozom az alkotóval, aki felnyitotta az én szemem is. Amikor már dedikált köteteim lesznek. Amikor már átfésülöm az internetet, hogy újabb könyvről, kiállításról olvashassak.  Örülök a Magyar Művészeti Akadémia tagságnak, az elismerésnek, amely a fotóművész mellett szól annak a témának amit észrevett, mert előttünk volt, csak meg kellett látni, s évtizedek óta eljuttatni az érdeklődő olvasóihoz, nézőihez. Mert a fotóinak világa, ahogy azon a kiállításmegnyitón muzeológus barátnőm megjegyezte "beszippantja az embert".  (S nem lenne teljes az élmény az azokat kísérő szövegek nélkül sem.)

Azt mondják az ember eggyé válik azzal, amivel foglalkozik. A szépséggel, a tisztasággal, a lélekkel, a lelkiséggel.  S nem utolsósorban a hittel.

Hihetetlen gesztusban volt részem. (Magamtól meg sem lépem volna, hogy írjak erről. Ha nincs előttem a példa.)  A róla szóló blogbejegyzéseim köszöneteként én is egy kiállítási katalógus  meghatott tulajdonosa lehetek. Kedves  Olasz Ferenc és Kovács Klára nagyon köszönöm!
 

Csoda avagy a hit ereje

Egy agy nélkül született kisfiúról szól a történet, ami lehet, hogy csak nekem új. Annak idején Singer Magdolna könyvét olvastam az előre (méhen belüli időszakban) jelzett fejlődési rendellenességek lehetőségeiről. S vannak szülők, akik ennek ellenére vállalják a szülést, s annyi időt, minőségi időt próbálnak a megszületett babájukkal tölteni amennyit annak földi világban eltöltött  élete lehetővé tesz számukra.

S rádióban is hallhattam nyilatkozni több anyát, szülőt. Nagyon szépen beszéltek erről az időszakról.

Ez a történet is hasonló.  A szülők hite, kitartása, s nem utolsó sorban a kisfiú élni akarása. mindenek 

ellenére.

Kirándulás Rezi várába

  

 

 Én szívet láttam ebben a fatönkben. Jelezte az egész kirándulást.

 S a séta nagy élvezője: Zsebi.

 Ízelítő az erdő növényeiből,

 ilyen medvehagyma szőnyeg közt "vonultunk", s kísért minket az illata is.

 

 Isztambul: járt itt a török is, s állandó küzdelmek folytak a várért.

 

 Kilátás a várból.

 

 Az a fehér ott a távolban a zalaszántói sztupa.

 

A vár ilyen lehetett valaha, s a ma látható vár(rom), ahogy utána olvastam az utolsó felgyújtása óta romokban volt már. Amit ma látunk már alapos helyreállítás eredménye. Az erdőben sokáig lehet menni autóval, de az erdő alattról is felgyalogolhatunk, ahogy fiatalok meg is tették. Sokfelé lent hagyott autók jelezték ki-ki milyen távra vállalkozott. Tanösvények közt választhatunk.

 Tavaszi kankalin  a vár mellől. Keltikéket nem fotóztam.

 Pihenőhely.

 Várakozó autók.

Ez a fotó már távolból, Zalaszántó előtt készült. Közelben, ill. mi éppen Sümeg irányába haladtunk. Hévíz, Keszthely felől érkeztünk. Látnivaló a környéken lenne elég,ha valaki rászánja magát a kirándulásra. A várnézés az erdei programot jelenthetné. S a természet már csak egyre szebb lesz...