Szösszenetek

1. Utazás, vonaton, menetjegyvásárlás. Már a jegykiadó belezavarodik a jegyekbe, mert úgymond nem érti a gép. Érzésem szerint sokat fizetek, de nincs nálam az a fránya szemüveg. (S már hányszor pórul jártam emiatt...)
2. Kaptunk személyvonatra gyorsvonati pótjegyet, ez már az első vonaton derül ki. A tényleges utazáskor a kalauz kéri a gyorsvonatra szóló pótjegyet. Megkérdezem tőle: úgy tudom személyvonaton ülünk. Elgondolkodik. Igen, s elnézést kér. Közben a menettérti jegyen megtalálja az aktuális útvonal nyomtatott formátumát...
3. Kalauzok: elektromos leolvasóval, mobiltelefonnal és tollal. Ki-ki útvonala szerint? S a tudása szerint. Van aki nem tud a menetrendről tájékoztatni. Ez érdekes. Kalauz, aki nem tud menetrendi felvilágosítást adni. Van aki a saját(?) telefonján nézi meg. Van aki képben van, van aki nincs. Megértem őket, ezzel a sok kütyüvel boldogulni. Aztán "lecsippantja" a jegyünket. Nehezen jön össze, nem akar a "kütyű" működni. Megkérdem ezt valahol központilag ellenőrzik? (Más kérdés mit ellenőriznek a tollas jelölésekkor?) Igen. S a statisztikához kell? Ő ezt nem tudja.
4. Éjfél magasságában végállomás, leszállás, s a szemmel láthatóan nagyon fáradt kalauzok. Nem ők voltak a jegykezelők, ők valószínű már csak hazafelé utaztak.
5. Kiállítás, fotó. Beszélgetek a teremőrrel, érdeklődöm a látogatottságról, majd a fotókról esik néhány szó. Elmondja az egyik fotó érdekességét. Rámeredek, de hát erről szó sincs. Itt egy kereszt áll a havas mezőben. Megnézi, igazam van. Ő erre nem is gondolt. (Szakrális fotók.) Végül is művészet, ki-ki mást lát benne, legfeljebb egészen mást.
6. Nem akar tavasz lenni, sehogy sem. Megyek ki a hideg szélben teregetni, nézegetem a virágokat, mintha a sok nézegetéstől előbb kinyílnának.
7. Tegnap vagy hatszáz kilométer vonatozás után rohantunk haza. Voltak meghívások, de az unokák a nagyszülőkhöz készültek, hadd menjenek. Másrészt ez a március 15. énbennem olyan rossz emlékű, jobb itthon lenni. Egyébként oda is el kellett volna utaznunk, már az unokákhoz. Majd máskor, ha teljes szívvel lehetünk velük. Nem maradtunk a fővárosban sem, nem úgy készültünk. Ahhoz, hogy az ember csavarogjon, nézegessen időjárás is kell. Itthonról télben, szélben, esőben indultunk, s érkeztünk. Nagyon elveszi az ember kedvét. Tudom, nincs időjárás, csak megfelelően kell felöltözködni. Akkor is.

 Állítólag Vörikét elütötte egy autó, a tetemet elvitték. Lehet, hogy nem is ő volt. Várunk, hogy jelentkezzen. Izgulunk, nagyon megszerettük a nagy túlélőt. Az erdőt, a rókát túlélőt. Most is sikerült vajon neki?