Vörice kb. jó két évet élhetett, a szerencse mellészegődött mikor Karácsony napján (feltehetően egy idős, szobafogságban élő ember halála után) a szívtelen rokonság kitette az erdőre. Távoli, elhagyott erdőre. Kapott egy esélyt a szomszédaim éppen akkori, erdei látogatásával egy újabb életre. Egy más életre. Az elhízott,
Ha Cirányt hívtam bizony Vörice futott hozzám a kertek alá. Az ő férfiúi tevékenységét már korlátozták, ő a házaink körül tevékenykedett, míg Cirmány ki tudja merre harcolt, udvarolt? Harcol és udvarol.
Előfordult, míg fáért mentem besurrant a házba, s Ciró tányérja fölött találtam. (Pedig gazdáinak megígértem, hogy nem etetem, s be is tartottam, legfeljebb ő nem vette figyelembe az én fogadalmamat.) Máskor a kertekben tevékenykedve kísért minket, megjelent, nyolcasozott, dorombolt. Sokszor egyszerűen csak őrzött minket.
Kedves cica volt, szép, nyílt tekintettel. Én mindig ezt a tekintetet csodáltam rajta.
Most kiürült az udvar, a kert, a kert végén fák között. (Mi ellen véd meg a miskárolás? Épp úgy kijárt az utcára, az útra, ahogy a többi. Nem tudom hova igyekezett, amikor elütötték, gyors, pontos, halálos ütést kapott. Nem értem, hogy miért nem a gazdáinak jeleztek, hogy vigyék el a tetemét, valakivel szállíttatták el. Még búcsúzni sem tudtak tőle. Nekem szóltak, hogy a "macskánk halott". Órákkal később..., mikor Zsebivel sétálni mentünk. Egy kicsit távoli háztól/házból. Persze, azt hitték, hogy a miénk, mert a macskáink általában kétportásak, s nálunk van egy "macskakijárat", ezen látták őt sokszor közlekedni.)
Nincs kit munkálatok közben cirógatni, nincs kire véletlenül rálépni mikor a lábtörlőnkön alszik. Nem látjuk a tuják közt osonkodó vörös bundást.
Nincs már Vörice. Viszont még kapott az erdei halálhoz képest közel három hónap igazi, szabad, boldog macskaéletet. Mindig emlegetni fogunk.
Minden körülöttünk lévő kis állat elvesztése fáj. A cicák meg olyan hízelkedőek, hogy őket jobban hiányoljuk..De öntörvényű kis vadállatok, nem tudod megvédeni őket. Ha bezárod, szenved, ha kiengeded, te szenvedsz....Remélhetőleg van cica-mennyország. Kell legyen, mert a macskák nem juthatnak a pokolba.
VálaszTörlésEgyébként a kandúrok ivartalanítása CSAK arra jó, hogy ne tudjanak újabb kiscicákat csinálni. Minden egyéb kandúros szokásukat/dolgukat továbbra is megőrzik. (csavargás, verekedés, terület-jelölés, stb....)
Utoljára, egy hete azt mondta az állatorvos a golyóitól megszabadítva 80% az esélye,anélkül 10% a túlélésre. Mindig megfogadom, aztán nem tudom rászánni magam. Macskaúr 13 év után lett falusi macska, ivartalanítva volt szobamacskaként, a legfőbb területőr és egyben verekedő volt. Itt a légy nem repült keresztül. Nagy dilemma.
VálaszTörlésNa most ujraeltem az en Gingeremet, szinte hajszalnyi pontossaggal igy eltem meg:((((
VálaszTörlésHiaba szeretem Pandat, Puskint, de O egeszen mas volt, mint ez kis cica is...es tudod azt nem ertem, hogy akik eselyt kapnak miert vegzik igy?volt egy masik cica, a kerteszetben szuletett a viragok kozott, egyet orokbe fogadtunk, meg a masik hazban..ot dobozban hoztak be, elgazoltak:(( neha ugy gondolom mar nem is akarok kislallatot annyi szivtoressel jar...nyugodjon bekeben szegeny cicuka...
Ágnes ők is ezt mondták, de őt nem tudták az erdőben hagyni. Ketten vannak, volt kivel törődni, s nagyon kedves cica volt.
Törlésde sajnálom! tényleg nagyon szép pofija/szeme volt és gyönyörű bundája. Kár érte :(
VálaszTörlésDe gyönyörű. Szegényem. Nekünk is egy vörös cicánk tűnt el, máig nem tudjuk hogy mi lett vele, egyszer csak nem jött haza. :( :(
VálaszTörlésNagyon szép cica volt.
VálaszTörlésKár, hogy rövid életűek, és baleset is hamar éri őket.
Nagyon szép cica volt.
VálaszTörlésKár, hogy rövid életűek, és baleset is hamar éri őket.
Szép is volt, és kedves, ragaszkodó, így még jobban sajnáljuk.
VálaszTörlésSajnálom! Olyan édes maszatos szája volt!
VálaszTörlésÚgy megörültem, ahogy láttam a fotóját... hogy megkerült...sajnálom...
VálaszTörlés