Későn lett lomb.
Mikor lomb lett, és vele árnyék, jött a sok eső,
ha nem esett az eső, akkor az uram kipakolt elé, faházat rendezendő. Pontosabban fő cél az egértelenítés, de ezeknek az eszén roppant nehéz túljárni.
Kupiban az ember nem szívesen ül ki.
Ha estefelé kiülök néha, megérkezik Zsebi és a labda...
Szóval "nehéz az élet". Viszont reggelente, ha végigmegyek a kerten, a csend, a madarak, a növények kárpótolnak. Az ember feltöltődik egész napra.
(Ma gyomtalanítás, fűkiigazítás volt. Mert, mire az elmúlt hétvégén befejeztük a fűnyírást, s mindazt ami vele jár, s végignéztünk a rendezett kerten, másnapra megérkezett az eső. Viszont jeget nem hozott magával, már ez is pozitívum. Ha számít valamit ebben a világban.)
Fényjáték.
Az ismert, unalomig mutatott, de nagyon szeretett oldal,
és a másik oldal, az egyévesek.
S íme a kék bakszakáll. Most már nagyon rendezte sorait, csodaszép. A fenti fotón még látni az albérlőjét, a papsajtmályvát. Viszont egyik nap már kidőlve találtam. Kidöntötte vagy kidőlt? Azóta kiástam, nem is értem hogy kerül alá, s új helyen van, ill. inkább szenved. Még.
S meglepetésre nyílni kezd a bugás hortenzia.
