Dr. Nagy György: Búcsú kis házunktól
Elköltözünk ez öreg házból,
Szűkebbre kerül már a sor,
S e házzal, gyermekségem álma,
Te is világgá bujdosol.
Szomorúfűzed nem tanítgat
Több bús nótára engemet,
Dal nélkül olya lesz a lelkem,
Mint fűz, ha az ősz közeleg
S levelet, lombot eltemet.
Gyönyörű álmokat álmodtam
Ez ócska, vén fedél alatt,
Mikor még nem sebezte kedvem
A gond, a betevő falat,
S ha később a világot járva,
Egy percre hazaengedett,
Felolvadott a szívem jaja,
Ha rája sugarat vetett
Az édes otthoni meleg.
Úgy érezem, e költözéskor
Én itt felejtek valamit,
A gyermekévek boldogságát,
A gyermekévek dalait.
S mikor utolszor visszanézek,
Koporsót látok ház helyett,
Kezembe hajtva forró főmet,
„Isten hozzád”-ot tördelek,
S a sirató könny megered.
Forrás: Nők világa 7. kötet 1908.
A forrás és az Irodalom és művészetek birodalma blog ajánlása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése