I.
Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.
Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.
Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.
II.
A kő a napról álmodik,
a Nap a kőről álmodik.
A víz a földről álmodik,
a föld a vízről álmodik.
Az ember a mindenségről álmodik,
a mindenség az emberről álmodik.
A virág a vízbe vándorol,
a Hold a halálba vándorol.
A lélek a lélekhez vándorol.
Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
emberré válna az ember.
III.
Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.
Magára kell maradnia, hogy megértse:
nincs egyedül.
Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.
Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember –
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.
forrás
Az ember kiáltana kétségbeesetten,
s énekké válik a szava,
csak az állat nyüszít,
ha nem szabad vonítania.
Csak az ember hallgat,
ha nem jajgathat végeérhetetlenül,
csak az ember énekel,
míg a jajgatásból kimenekül.
Csak az ember hallgat,
az állat nyüszít a fájdalomtól,
csak az ember énekel:
örömöt teremt a fájdalomból.
II.
A kő a napról álmodik,
a Nap a kőről álmodik.
A víz a földről álmodik,
a föld a vízről álmodik.
Az ember a mindenségről álmodik,
a mindenség az emberről álmodik.
A virág a vízbe vándorol,
a Hold a halálba vándorol.
A lélek a lélekhez vándorol.
Kővé válna a nap,
Nappá válna a kő,
emberré válna az ember.
III.
Az ember csak akkor döbben a világra,
ha rákényszerül.
Magára kell maradnia, hogy megértse:
nincs egyedül.
Csak akkor döbben önmagára,
ha szükség van minden erejére,
meg kell nyernie a harcot,
nem állhat félre.
Kénytelen hős lenni, mert gyenge,
de szebben hangzik, tisztábban, hogy ember –
kénytelen emberré válni
az embertelen küzdelemben.
forrás
Tetszik: "Az ember a mindenségről álmodik,
VálaszTörlésa mindenség az emberről álmodik."
Hervay Gizella írásait ismerem és szeretem régóta.
Teszek föl egy kedvenc írását, úgyis időszerű lesz nem sokára, Valentin napra.
Hu de szepek Aniko! koszonom, nem ismertem.
VálaszTörlésOlyan szomorúak. A Nap-tól hiányolom a nagy kezdőbetűt a kőnél, így olyan reménytelen. (de metaforaként is szomorú a hasonlításuk)
VálaszTörlésSzépek egyébként, csak szomorúak. Kevés helyen kapom meg belőlük a reményt, de szerencsére megkapom.
Köszönöm, ismét tanultam.
A képed szép!
És sokkal reményteljesebb, mint a versek!
Nekem olyan, mint egy köldökzsinór. Az egészből nekem ez lett a lényeg.
Ella, a kör teljesség. S benne a kicsi körök kicsi teljességek, ezekből áll össze az egész. Az EGÉSZ. Érdekes, mostanában körökkel, tányérokkal veszem körül magam. Sokat gondolkodtam rajta. A fotón egyébként egy kert tavacska van, tényleg picike, s a zsinórral szellőztetik. Azt hiszem aranyhalak vannak benne. Sokszor mentem el előtte, de gép nélkül. Ekkor sikerült fotóznom. Nekem ez így egész.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés