Utolsó kitekintés

 

Barátnőm kérdezte, nem sajnálom-e a lakást? Ha innen köszönök el, biztosan, szerettem a szabadságát, a látképet, azt, hogy senki nem nézett be az ablakon. Viszont magasan volt, egyre nehezebben ment fel az ember, ha nem is élt itt folyamatosan, főként az utóbbi egy évben. Váltani kellett. Ami szép volt őrizzük szívünkben. Új fejezetet nyitunk.

Ezek pedig mai kerti fotók, ahogy süt a nap egyre melegebben folyamatában újabb és újabb virágok nyílnak ki.

Egyetlenek

Egész nap pakoltunk, no én nem (én már kidőltem), a fiúk. Tegnap volt a nagy költöztetés, bútorostól, de minden kupacolva van, még folyik a festés. Egy ideig...

Hazajöttünk, Zsebinek dobáltam a labdát, a ház körül minden és mindenki hanyagolva van mostanában. No, a macskák azért nem hagyják magukat, kikövetelik az étel és simogatás jussukat.

Nézem a kerteket, úgy látom az idei az egyetlenek éve lesz:

 kikelt egyetlen egynyári mályva

egyetlen saláta  növekszik szépen, túlélve a csigák támadását

egyetlen levendula fele halódik a másik négy szépen megeredt


S nem tudom ki hogy van ezzel, be kell látnom nem vethetek virágmagokat, palántákat kell vennem vagy nevelnem(ez valahogy nekem nem jött be), mert amiket vetettem , mint kikeltek ma még volt növénykezdemény másnapra híre nyoma sincs. Dolgoznak a csigáink.

Ennyit  a kertről, most kezd érni az eper, a borsó még nem is virágzik, nemhogy teremne. Viszont nyílik a rózsa, a macskamenta, a szegfűk. Jut eszembe itt kellene, (hát igen sok mindent kellene) némi átcsoportosítást végeznem, s venni palántákat is. Porcsinrózsa nélkül nem kert, a kert.

A loncok már lassan elvirágzanak, szerettem őket, mind más.

 Kék csatavirág, lassan már ő is elvirágzóban. Mennek a kékek és rózsaszínek, s ahogy elnézem nyílni kezdenek a napfényvirágok és az imádott kokárdák, s igen, a  levendulák is. Az elfagyott zsálya is magához tért. Azért van minek örülni, csak azok a csigák!!!!!!

 Kertészeti ellenőrzés: hova is feküdhetek?

Szép hétvégét mindenkinek!

Most egy nagyon poénos címet kellett volna adnom,

nem megy. Szerda óta miénk a lakás, ma du, néztünk benne körül, s próbáltunk dönteni dolgokról. Ez időben annyi a pénzünk, hogy kifestetjük, ez sem kevés.

 

Íme a polc, ami miatt (is) beleszerettem a lakásba. (Férjem nem érti mit eszek ezen a retró szekrényen, hát engem megfogott, leginkább a polcrendszer. Nem vagyunk egyformák. Egyébként nagyon megtervezett az egész, igaz jó pár évtizede, de állja az idők próbáját még mindig. ) A bónuszt még nem is tudtam, van előtte egy pinduri kiskert, lakás hosszan, az erkélyről is kimehetünk oda.

Ami negatívum, de szörnyen az, ilyen mocskos lakást én nem láttam, nem találkoztam így élőben vele. Legalább 15-20 éve nem festették, ez egy dolog, de ráadásul a takarítása is meglehetősen hektikus lehetett, röviden, tömören: mocskos, retkes, nem tudom még mivel fokozhatom. Egyetlen kivétel van, a spejz, na az aztán tökéletes, papírozott, díszcsíkozott, stb. Kinek mi a fontos, de akkor is, egyszerűen sósavval és flóraszepttel és ecetes savval megyek neki minden vizes szereléknek, zuhanytálcának stb, hogy kivakarjam. Semmihez nem lehet hozzáérni, minden ragad. Szegény festő, dolgozhat vele, még ha ez is a munkája. 

A lemez a szekrényben maradt. Nem a mi műfajunk. Valószínű az eladóké lehetett.

Fiam cirkuszol velem, én a sajátomat miért nyalom tisztára az átadásra Nem érti: ez az én mértékem, én így tudom, akarom átadni.

Esik. Lehet erről még újat mutatni?

Úton és utakon

Úton, mert utaztunk gyerekekhez, unokákhoz.

Úton és új utakon, mert készülök elköltözni. Módszeres ember vagyok, régi főnököm szokta mondogatni, olyan vagyok, mint egy buldog, megragadok valamit, addig járok utána míg alaposan ki- és fel nem derítem. Vannak színeim, amiket szeretnék festéskor megvalósítani, ezeket keresgélem, árnyalatokat, kapcsolódásokat, bútorfestési lehetőségeket stb. Sárga volt a szoba színe, ezt nem szeretném ismét, de világos árnyalat kell, valami új  és zöld nyílászárókat szeretnék. E kettőt kellene összehozni, s lehet, hogy a barna konyhabútor helyett, már a barna szín helyett egy kékesszürke árnyalatot.


Holnap kapjuk meg a lakást, a lehetőségeket, már a régi bútorok áthozatalát akkor tudjuk felmérni. Mi marad, mitől kell elköszönni, mi milyen formában vagy funkcióban lesz az új helyen. S van, ami még egy ideig nem lesz pl. ülőbútor, erre most nincs keret egy ideig.

Szervezni kell a ki- és átjelentkezéseket, számlalemondásokat és átállításokat, szóval van mivel tölteni az időt. S ha nagyon tele van a fejem, ott a kert egy kis locsolás, kapálgatás, stb.

S itt vannak az állatok, a dajkálandó macskák, Zsebi a dobálásaival. Mert a két mocsok elrontatott(?). Viszont oly jó, hogy velünk, körülöttünk vannak.

S néhány fotó, amit nem tudok kihagyni. Egy óvodai néptáncos bemutatóról. Nem élesek a fotók, de nekem oly kedvesek.

Kert, eső után kertészsegédletekkel

 A kék oldalon borzaskaták nőttek ki a betonlapon csatlakozásánál. Elfelejtettem fotózni. Szépek, bokrosak, legfeljebb kis növésűek lettek.

 Az íriszek itt is nyílni kezdenek. A ház előtt idén a lilák nagyon szépek voltak, az éjszakai vihar szétverte őket. MIkor lesznek az új ültetések ilyen dúsak? Gondolom 3-5 év kell nekik, s türelem. Ami nem erényem.

 A lonc ágai közt a jövendő bokrok, növények ígéretei. Még nagyon ígéretek, alig is látszanak.

A tuják elkezdtek kiszáradni. Oka: nem tudom, a sarokban kettő kihalt, ezek is alig zöldek. A víz volt kevés? Betegek?

 A bokorcsemeték, árnyék nélkül. A kivágott barackfa adott egy időszakban, most nincs árnyék, csak amit a fűz ad. Kissé feljebb, középen. A friss hajtások a melegben meg is égtek a múltkor.

( Pi)Cirnyó

Zsebi

A színe és a fonákja: Tar, a nagy kedvenc

Honnan ismerős a törpe?

Akinek fotóztam a filmből hozta az ötletet. Szenzációs. Aztán lemerült a pót elem is, a falu boltja 5 perce zárt be. Irány a szomszéd falu, ahol egy disznófej köszöntött minket a névtábla alatt. Böllérversenyre készültek hétvégén. Aztán lett elem, a templom nyitva volt, éppen szellőztették.

 S hol jártunk? Egyházasdengelegen. Ugye milyen izgalmas neve van? "Egyházasdengeleg neve ilyen alakjában csak 1905-től hivatalos. Azelőtt majd ezer esztendőn át Dengeleg volt a neve. Az elnevezés alapszava a dinga, denga, dinka szó, amely szláv eredetű és egy piros szőlőfajtát jelöl. Az első elnevezést a patak kaphatta, méghozzá a honfoglaló magyaroktól, s jelentése: patak, amelynek partján denga nevű szőlősök vannak. Ejtése, hangalakja: Dengelegy. A patakról kaphatta nevét a település, s azt megőrizte egy évezreden keresztül." forrás

Szerettem ezeket a templomokat, akkor is, ha a későbbi korokban némelyiket erősen átépítették. Már kiderülhetett, középkori templomok nyomába eredtünk Nógrád megyében. Kedveltem. Belefértek temetők, kálváriák is Fodorkának. Ha már ott jártunk. S egy-két helyen más emlékeket is meglátogathattunk volna, de ez a kirándulás most ezekről szólt.