Barátnőm kérdezte, nem sajnálom-e a lakást? Ha innen köszönök el, biztosan, szerettem a szabadságát, a látképet, azt, hogy senki nem nézett be az ablakon. Viszont magasan volt, egyre nehezebben ment fel az ember, ha nem is élt itt folyamatosan, főként az utóbbi egy évben. Váltani kellett. Ami szép volt őrizzük szívünkben. Új fejezetet nyitunk.
Ezek pedig mai kerti fotók, ahogy süt a nap egyre melegebben folyamatában újabb és újabb virágok nyílnak ki.
