Úton és utakon

Úton, mert utaztunk gyerekekhez, unokákhoz.

Úton és új utakon, mert készülök elköltözni. Módszeres ember vagyok, régi főnököm szokta mondogatni, olyan vagyok, mint egy buldog, megragadok valamit, addig járok utána míg alaposan ki- és fel nem derítem. Vannak színeim, amiket szeretnék festéskor megvalósítani, ezeket keresgélem, árnyalatokat, kapcsolódásokat, bútorfestési lehetőségeket stb. Sárga volt a szoba színe, ezt nem szeretném ismét, de világos árnyalat kell, valami új  és zöld nyílászárókat szeretnék. E kettőt kellene összehozni, s lehet, hogy a barna konyhabútor helyett, már a barna szín helyett egy kékesszürke árnyalatot.


Holnap kapjuk meg a lakást, a lehetőségeket, már a régi bútorok áthozatalát akkor tudjuk felmérni. Mi marad, mitől kell elköszönni, mi milyen formában vagy funkcióban lesz az új helyen. S van, ami még egy ideig nem lesz pl. ülőbútor, erre most nincs keret egy ideig.

Szervezni kell a ki- és átjelentkezéseket, számlalemondásokat és átállításokat, szóval van mivel tölteni az időt. S ha nagyon tele van a fejem, ott a kert egy kis locsolás, kapálgatás, stb.

S itt vannak az állatok, a dajkálandó macskák, Zsebi a dobálásaival. Mert a két mocsok elrontatott(?). Viszont oly jó, hogy velünk, körülöttünk vannak.

S néhány fotó, amit nem tudok kihagyni. Egy óvodai néptáncos bemutatóról. Nem élesek a fotók, de nekem oly kedvesek.