ahogy az ajtón kiléptünk. Mindegyik növény másként mutatja meg magát általa. Gondoltuk kiváló nap ez egy kis csomagoláshoz, szétválogatáshoz. Nos, mire délután hazaértünk jószerével nyoma sem volt az esőnek. Nagyon száraz a föld, ez csak simogatás volt neki. De legalább volt, ha kevés is.
A pakolással nagyobb sikerünk volt. Az összes könyvet, CD-t ledobozoltuk, mi, hova kerül majd, s aminek a ház lesz új otthona, elszállítottuk. Szétszedtük a kanapét, szívem szakadt meg érte. Jó konstrukció, de a kárpitos munka sokba kerülne, mennie kell, ha lesz a lomtalanítás, de így már könnyebben lehordható. Ahol én vagyok vevő egymást segítjük a bútorokkal, ezt is szállítottunk hozzájuk. A beépített szekrény és polc(szerelmem) marad, helyette könyvespolcokat vittünk, hogy az ő könyveiket is majd elhelyezhessék. Próbáljuk belőni a bútorok helyét, hosszabb távra tervezve, s a meglévőt se prédáljuk el, ha már nem igazán lehet eladni. Marad az átfestés majd, egyszer. Sejtem, hogy a helyszínen majd még lesz néhány átforgatás, míg helyükre kerülnek még szobán belül is.
Tegnap délután elbúcsúztunk a barackfától is. Két éve feltépte a szél a kérgét, fele már halott volt, most a múltnapi fagy elvitte azt a pár hajtást is, ami kinőtt rajta. Sajnáltuk, pár éve bő terméssel örvendeztetett meg minket. Most valami új fán gondolkodunk a helyébe. A növendék bokraink most sok napfényhez jutnak. Kár, hogy ilyen áron. Remélem javulgatok, s nem leszek még betegebb, azért el nem feküdtem, bízom. Sok dolog vár, sok a munkahelyi pótlás. Holnap még van egy napunk e hosszú hétvégéből....
Ilyen temat nekem meg mindig nehez olvasni.
VálaszTörlésGyogyulj mar meg Aniko, jon a nyar!
puszillak:)