Lágy fókusz

és egyebek bent és kint, amit és ahol az idő engedte. Némi kertészkedés: átültetés, gyomlálás, s ültetés. Most csak nézek ki a fejemből, úgyhogy szöveges és hosszú beszámoló helyett beszéljenek a fotók. A primulák nekilendültek, s még kettő bimbói csak most bújnak majd elő! Imádom őket. A sziklakertbe hoztunk több új növényt, s a sok kövirózsát áthoztunk ide, legyenek egy helyen. A kedvenc gyógynövényes kertész sehol nem volt a piacon.

 Őket pedig szoktatom a kinti léthez. Mire beástam volna a társaik mellé, jött a szél,  a hideg, maradtak bent.

A nárciszok az új helyen végre virágoznak! S a faház előtt tulipánok, jácintok, s szintén nárciszok törnek elő teljes erővel. Az valahogy hideges rész, mindig késésben vannak az ottani virágok.

Búcsú a krókuszoktól, s az úja növények köszöntése

 S ők már egy új nemzedéket jelentenek majd a kertben:

 A hunyor

Tulipán, ibolya

Hoztunk még meténget, hóvirágot, téltemetőt, kankalint. Bent a házban most nyílnak el a majdan kiültetendő jácintok, s lesz fehér gyöngyike is. Majd fotózom kankalinokat is , megtáltosodtak sorra nyílnak ki, tele virággal. Mégis szép a tavasz!

Dilemma

Megnéztünk egy lakást, egy eladó lakást. Belépek a hálóba, tökéletes. Látszik átgondolt, kitalált, odaépített. Magával ragadott. Aztán a nagyszoba. Beépített bútor, nem is a szekrény fogott meg, egy polc. Könyves polc, lebegő, sarkot betöltő, aláfér egy sarokgarnitúra. Az egész szobából semmi másra nem figyeltem, már azon alkudoztunk a háziasszonnyal viszi-e vagy otthagyja nekem. Lakásvásárlásról szó sem esett, megnéztük.

Normális vagyok? Azóta is a lakáson jár az eszem. A konyha is beépített, azt is az előző tulaj hagyta ott, általában  a konyhabútor a lakások része. Ennyire én vagyok az berendezett lakás? Ennyire ráhangolódtam arra, aki ezt tervezte, kitalálta. Annyira rokonlelkek lennénk? Vagy valami húrokat pendített meg a lelkem mélyén? Érdemes alkudozni esetleg más bútorára, berendezésére?

Nem értem magam? Mi ez?

Egy -számomra - álomkert

http://www.gardenista.com/posts/ask-the-expert-sarah-ravens-10-tips-for-growing-a-kitchen-garden?utm_source=Remodelista/Gardenista+Subscriber+List&utm_campaign=ddc52453a3-Gardenista+Daily+Email+Campaign&utm_medium=email&utm_term=0_447a717cea-ddc52453a3-384531397



 

Reggel, még frissen írok

mert esténként ájultan alszom el korán, amit éjszakai kukorékolás követ, de akkor is beájulok, mindig...

6 hét után jutottam pici unokához, de mint kiderült betegen.Gondoltam visszafordulok, de gyógynövényes forró italok sora kihúzott a bajból. Picinke így is mindig maszkban látott. (Erre jegyezte meg valaki, úgysem sokat látott volna belőlem...)

Itthon lakáseladás és lakáskeresés fogadott, ezzel telnek a napok, s közben dolgozni is kezdtem. S kertelni is kezdtem volna, ha az a volna, ott nem volna. 

Macskáink is megvannak, leginkább úton, sokszor napokig, a háromlábú még mindig sántán. Azért ő a legfőbb eltűnő, mondom, már csak egy bőrlebernyeg tér haza a csontvázán. Viszont, ha hazatérnek egyetlen helyet tudnak elképzelni tartózkodó-és alvóhelynek, a gazdasszonyuk ölében. Ennyit macskáékról. Zsebi hűségesen őrzi és ássa a kertet. Jól vagyunk-.

Amúgy megvagyok,

csak minden elborít. Majd jönnek szebb napok.

Tavaszodó

 

  

Virágok közt

Krókuszok

Még mindig

a 2. fotó, ill. ez  a homlokzat  a legkedvesebb. Nem is értem, miért? Utazok a buszon, a 8 lépcsőházas háztömb szomszéd lépcsőházából beszélgetek valakivel. A fia pár éve Kecskeméten él. S elgondolkodom, egy háztömb, 3 szomszédos lépcsőház, s mindenhonnan éppen egy-egy fiatal Kecskemétre költözött. Az eltelt 10 év alatt. Mi a város varázsa? Ezek a fotók ott és Nagykőrösön készültek. Imádok azokon a régi utcákon sétálni, s fotózni, ahol ilyen homlokzatú házakat találok. Van, amit felújítottak, van amire ráférne. Tegnapelőtt ismét megnéztem a Szindbádot, sokadszorra. Rácsodálkoztam a sok nagyon rossz állapotú régi házra, amiket fényképeztek  a filmen, vagy inkább kameráztak. Érdemes lenne a helyszínekre ellátogatni, most mit találnánk: csodálatos felújításokat vagy lepukkant régi épületeket, még nagyobb pusztulásban? Kár ezekért a régi épületekért, hangulatokért.

Füzetemből

".. ahhoz, hogy  akár a legmindennapibb esemény  is kalanddá váljék, az szükséges - s egyszersmind elegendő is hozzá-, hogy az ember elmondja. "
Jean-Paul Sartre

Szeretet

A háromlábú macskát bejelentettem az állatorvoshoz, nagyon gennyes volt a mancsa, rá sem tudott lépni. Fertőtlenítettem, kamilláztam, kértem időpontot. Érdekes, a Bertadine csípte, fájt neki, mégsem mart belém... (S elnézve a két macska működését sokszor jut eszembe macskaúr, akitől, főleg fiatalabb korában folyton kicsíkozódott az alkarom...). Bent szundikált, mellettem. Aztán estefelé szerdán, egyet gondolt, s gondoltam én is, hogy dolgát végezni indul. Mire állatorvoshoz indultunk volna sem jött meg másnap, le is mondtam, s nem jött meg még két napig.

Szombaton este csapódott a macskaajtó, megérkezett Kormos macska. Evett, aztán jött az ölembe, bújni és simogatásért, nem tudom merre járt, a föld dőlt ki a bundájából. Remegett. A fáradtságtól, éhségtől? Aztán ismét evett, ájultan elaludt, s még az éjszaka ismét útra kelt.

Azért a szeretetét, a simogatását igényelte, s jelezte nekem is: fontos vagy gazdám?!  Vagy csak neki kellett a melegség?