2015. március 20., péntek
Reggel, még frissen írok
mert esténként ájultan alszom el korán, amit éjszakai kukorékolás követ, de akkor is beájulok, mindig...
6 hét után jutottam pici unokához, de mint kiderült betegen.Gondoltam visszafordulok, de gyógynövényes forró italok sora kihúzott a bajból. Picinke így is mindig maszkban látott. (Erre jegyezte meg valaki, úgysem sokat látott volna belőlem...)
Itthon lakáseladás és lakáskeresés fogadott, ezzel telnek a napok, s közben dolgozni is kezdtem. S kertelni is kezdtem volna, ha az a volna, ott nem volna.
Macskáink is megvannak, leginkább úton, sokszor napokig, a háromlábú még mindig sántán. Azért ő a legfőbb eltűnő, mondom, már csak egy bőrlebernyeg tér haza a csontvázán. Viszont, ha hazatérnek egyetlen helyet tudnak elképzelni tartózkodó-és alvóhelynek, a gazdasszonyuk ölében. Ennyit macskáékról. Zsebi hűségesen őrzi és ássa a kertet. Jól vagyunk-.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Édesek az unokák! Pihenj kicsit!(())
VálaszTörlésnagyon aranyosak:))**♥
VálaszTörlésCukik :) Örülök, hogy picit jobban vagy, de ne vidd azért túlzásba majd a munkát.
VálaszTörlésCsodásak az unokák!!!! Angyalkák!!!!
VálaszTörlésZajlik az életed!
Én is maszkban voltam tegnap....
Macskám most mégsem lesz, a szomszéd cicók úgyis átjárnak a kutyusunkkal barátkozni.:) Vannak ők.:)
Gyönyörűek. Ha lehet pihenj kicsit többet! Féltelek.
VálaszTörlésSzépek!
VálaszTörlésA nagyobbak is nagyon szepek, de most a picike valami gyonyoruseges.Olyan kis torekeny, ugy megtartanam en is ovatosan a joszagu babat:)
VálaszTörlésJobbulat kivanok en is Aniko.A munkara Anyu mindig azt mondta megvar, ne vidd tulzasba!
Igen, Ágnes olyan kis törékenyke, finomka az egész baba. Megvár, csak néha az embert beszorítja az idő, mostanában elég takarékon vagyok. A két műtét, s főleg a vírusok nagyon alám tettek.
VálaszTörlés