Fények

Füzetemből

 

"Ha bíráskodás közben valóban a gonosz megsemmisítésére törekednék, ott keresném a gonoszt, ahol valójában fenyeget: saját magamban."

Dietrich Bonhoeffer idézi Sylvie Germain

Megfordult

a betegségem, remélem, ma már könnyű testtel ébredtem. Nem, húztak le mázsás súlyok a kedvem is ennek megfelelően jobb lett. Remélem ez már így folytatódik, ideje volt.

Emlékek

 

 A könyvről itt olvashatunk. A stílusa, a humora. S milyen az, ha valakinek nincsenek emlékei, tán a nevét sem tudja. Arra sem emlékszik. Azt a nevet, amivel  a világra indították. Vagy tán csak arra emlékezteti egy név a mackója nyakán lévő rongydarabon. Emlékezteti?

 

 Két szép könyv. Egyébként az első könyv írója jegyzi a Nathalie második élete c. film alapjául szolgáló regényt is. A másodikban pedig előjött a tegnapi film korának hangulata, egy náci orvos és környezeteként. Micsoda összejátszások! Véletlenek?

Hibiszkusz "kalandok"

Anno volt egy gyönyörű szép, embermagas, széles, virágokkal telt hibiszkuszom, nyáron az erkélyen nyaralt, mikor meggyilkolták. A fiam olyan szinten locsolta túl  a harmadikon, hogy lefelé folyt a víz, jöttek a szomszédok veszekedni. Aztán, ő is elutazott, s rábízta a művirágos szomszédasszonyra, akinek szólt, hogy ne locsolja, mert ő meglocsolta.

Nem is locsolta, s nem is értettem, rá sem nézett, nem látta, hogy legnagyobb kánikulában hogy sültek meg  a levelei? Csurig virággal.Nem látta, nem is nézte, ha nézi, meglátja. Kertész javasolta metsszem meg jól, az sem használt.

Évek múltán, idén kaptam ismét hajtásokat, semmire sem mentek, pedig anno sokat hajtattam belőle. Kitettem  a kertbe félárnyékba,

 s nyár végére, mikor felkerültek az ablakokba kezdtek magukhoz térni.

 Sajnos lassan szobába kellett zárjam őket. Volt amelyik meghalt, leszórta  a leveleit, még a háló egyenletes hűvösében lévők maradtak meg. Igen ám, de nézem  a minap, valami rágja a leveleket, az egyiken alapos pusztítást végezve. Így halódtak lassan a szobacsalánjaim is,

nem értettem pusztulásuk okát. Nosza, fel az olvasószemüveget, vizit a hibiszkuszon, s fel is fedeztem egy csodálatos, zöld hernyót, tökéletes álcában. Aztán útra kelt szegényem az udvarra, kicsit még ott is segítettem rajta. (Kérdés az az utódlásról gondoskodott-e?)

Most résen kell lennem, figyelnem, remélem, bízom benne kiheveri a rágást, s magára talál, s jövőre, már én is jobb helyen tartva, lesznek újra hibiszkuszaim. S szobacsalánjaim.

Régen jelentkeztem,

 néha eszembe jut, hogy mit is írhatnék, aztán a helyzet lehúz. Fekszem amennyit csak tudok, úgy tűnt jobban is vagyok, a mai reggelem nem erről árulkodik. S lehet, hogy a szememre is ráhúzódott. Nem akarok rendelőintézetbe menni, megint hidegre, tömegbe, utazni. Gyógyulni akartam.

Akartam.

Karácsonyi készülődés. Bevallom még nem igazán mozdultam rá. Depresszió? Nem tudom. Viszont Kicsiház Katának van a Pinteresten egy gyűjteménye, karácsonyi ötletelése, itt kincsekre akadtam, ami talán még engem is megmozgat. Bár ezekhez is ki kell mozdulni, beszerezni, de amilyen egyszerűek, olyan nagyszerűek- szerintem. Továbbgondolásra inspirálók.

Felfedezésem  a gloria tv. Ingyenes, elsősorban keresztyén értékű filmekkel. Ha eljön Joe Black filmet keresve akadtam még rá. Bíbor és fekete, láttátok? Parádés szereposztás, izgalom.(Már az ilyen "hülye" filmnézőknek, akik a főszereplő sorsába teljes mértékben beleélik magukat, s fel-alá sétálva nézik a filmet, hogy az esetleges szörnyűségeknek ne legyenek részesei, de azért kövessék. Normális vagyok? Ennyi idősen, így izgulni?) Persze, ha a szál érzelmi, ha bűnügyi azon akadok fenn. Ilyen vagyok.

Helyzetjelentés

Az egyikről beszélek, a másikról nem szeretnék. Szóval: szerda, csütörtökön feküdtem, péntek-szombaton dolgoztam, nagy rendezvény volt. Már péntek estére elment a hangom, szombat estére felment a hőm, ma kiírt az orvos a hétre. Jelzem, számomra ez ára fizetés nélküli szabadság, legalább mínusz x ezer forint, hogy anyagias legyek. Önzőbbnek kellett volna lennem?

Aztán feltenném a kérdést: te mit választanál? Hónapok óta szerveztem.

 Hagytam volna ott a kollégáimnak (mikor a műszak még a termet sem rendezte be, tehát pakoltunk is).

 Ne foglalkozzam  a kollégákkal, nem megyek be péntekre sem. Elvileg összehozták volna, ez-az  félkészületben, de sok minden készen volt már az előkészületekből. 3/4 délután rendeztem.

Hagytam volna magukra (és cserben) őket szombatra? Itt megint bele kellene mennem munkahelyi dolgokba, nem szeretném.

Voltak malőrök, ma emiatt telefonok, nem is a szervezés, egyéni érzékenység, néha fájó, néha a legnagyobb jóindulattal is fájdalmat okoz valaki, de magyarázd ezt meg! Néha ki kell állnod embered mellett, mert ha tavasszal nem állsz ki, most nem ő a nap hőse. S ha akkor elküldöd, illetve többet nem hívod? Miért lát más szemmel a szülő, a felkészítő, mint a zsűri? Igaz,az elnök megmondta, szubjektív  a műfaj, ez az ő ítéletük. Ennyire kétféle a szemüveg? Én láttam őket maguk alatt, hogy mégis, minden ellenére összehozzanak egy eredményt. Mert döntést hozniuk kell!!! Stb.

Mikor valakiben megbízol, s ő kever a legnagyobbat: egy határozottság mögött mi minden rejtőzik? Ki kit értett félre, ki kiket rendezett a saját elképzelése szerint?

Egy kolléganőm szokta mondani, csak az nem téved, aki nem dolgozik.

Fenébe, már megint dolgoztam, elnézést ki kellett írjam magamból. (Két gyógyszerbevétel között, s lenyugvás közben, vagy a lenyugvásért?)

 

forrás: net, nem emlékszem, de most ide kellett! Mert jön  a táltosparipa, aki segít, aki felrepít, elrepít, erőt ad, tud, segít.