Már oly régen készültem írni a "vidéki életről". Ha azt írnám mit kaptunk a HÁZ által, akkor talán valósabb lenne amit írok. A fenti fotón kender zsákokban gyógynövények. Részben a telken szedtem, a többit termesztettem. Kaptunk a szomszédtól is. (A zsákok káptalantóti portékák.)
Gyógynövények: bevallom sokszor ittam gyógyteákat, hogy én valaha a sajátomat igyam? Eszembe nem jutott. Hogy kezdtem el ültetni? Most ez sem jut eszembe, tény, hogy próbálkoztam magról vetéssel, ez nem jött össze. Aztán vettünk palántákat, na ez már bevált. S talán az indító a kertben talált kakukkfű ültetvény volt (melyre tavaly ősszel a másik szomszéd hívta fel figyelmünket, no tán innen indultunk!), s az elődeink is foglalkoztak gyógynövények ültetésével. Tavasszal figyelgettem mik bújnak elő, hát gyakorlatilag a kakukkfű, citromfű kivételével semmi. A citromfüveket ástam ki, s ültettem egy helyre, azaz a kakukkfű közelébe, a többi növény ezek mellé került, kicsit már későn. Majd jövőre!!
A telken határozókönyvvel mászkálok, próbálom kitalálni mit találok, mit is használhatunk? Így lett szárítva papsajtmályva, cickafark is. Nagy izgalom, amikor találok egy-egy növényt, s keresgetem mi is lehet? Ennyire nem ismertem őket. Szégyen.
Ez évtől próbálkoztunk a zöldségeskerttel is: ami összejött hagyma, paradicsom, paprika, sárgarépa, borsó, sóska, kukorica (alacsony, de vannak rajta csövek), a csicsóka, s a krumpli, amit csak hevenyészve beástunk, lesz ami lesz alapon. Megmaradt, kihajtott, még a tövek alá nem néztünk. A bab még virágzik, lehet, hogy későn vetettük. A padlizsánpalánták is későn kerültek ki, ill. a második körből lettek palánták. Ezt is tanulni kell. Tanulunk, olvasunk, keresünk a neten, s sokat tanulok mások blogjaiból is. Élmény, ha főzök tudok ezt-azt a
saját kertünkből kihúzni, behozni! Tavaly a saját barackunkból főztem a lekvárt, s egész télen saját diónkkal sütöttem.
A gyümölcsökről nem kellene szót ejteni: maradt két szem barackunk, némi diónk, viszont a körtefa tele volt körtével. VOLT, mert egy reggelre a vihar ezeket is lefújta. Most az asztalon várjuk, hogy bepuhuljanak. Az almák alatt letört az ág, őszibarack fákon egyetlen szem gyümölcs nem termett, a fagy elvitt mindent. Ősszel még szeretnénk gyümölcsfákat ültetni.
Aztán itt vannak az állatok. Zsebivel a kutyával való együttélés, s a vörös népséggel egy új macskanemzedék cseperedésének figyelemmel kísérése. Lehet, hogy sokat fotózom őket, nekem élmény a növekedésük, a játékosságuk, a tolvajkodásuk. Amikor Zsemle Mózsi már dorombol, s elmaradnak az ember keze között.... S az udvaron mást sem látni csak a vörös foltok cikázását.
S végül egy újdonság számomra: nekiálltam ajtókat, tokokat festeni, tanulom. Ezt nálunk régen festők csinálták, most időm volt, megpróbáltam. Nem olajfestés, csak lazúrozás, na ennek is vannak buktatói. Tanulok, tanulok, s csinálom.
S néhány portéka amit a ház kapott tőlünk. A fürdő ablakát beüvegeztettük hőálló üveggel, jött egy ötlet, függöny helyett lefestem (sajnos későn kapcsoltunk, de semmi nincs későn, hogy a keretet, tokot is lazúrozni kellene):
A virágoskertről már írtam, türelem, amíg kivárom, hogy kikelnek a magok, figyelni a sűrűségre, magasságra. Most szép a kert, dús, valami elindult. S más részén a kertnek is lennének virágok, ha a csigák közben meg nem jelennek, s szét nem rágják őket.
S mit csinál közben egy férj? Bizony ő sem unatkozik: az ásás, fűnyírás az ő felségterülete, a téli fa összerakása is neki maradt, s a kerti bútor festéséből mindketten kivettük a részünket. Most keres, kutat, tervez a diófa alá kiülő készül, készíti....
a könyvet akkor is elolvastam volna, ha nem ismertem volna már a szerző írásait. Kezdetben matematikus volt, majd a műszaki tudományok doktora lett, ezt követte a pszichológia, majd a közgazdaság tudománya. Közben egy felkérés révén 5 perces esszéket kezdett írni, ahogy az édesapja meghatározta írásai műfaját. Így lett közíró. Írásain átsüt ezen tudományok ismerete, kapcsolódásai, de ami a legfontosabb a szemlélete, az EMBER. Ezért szeretem az írásait.
