Oldalak

2014. október 28., kedd

Gyalogolni jó!

Reggelente gyalogolok a vasútállomástól a munkahelyig. Mehetnék busszal is, de várni kell, a műtött lábnak nem igazán ajánlott az ácsorgás. Tehát mozgatom. Mozgatom, lépdelek, gondolkodom. Eszembe jut A francia nők nem híznak c. könyv szerzője, aki javasolta a gyaloglást, a lépcsőzést, mint az egészséges táplálkozást kiegészítő mozgást. Évekkel ezelőtt le is fogytam vele, meg egy kis odafigyeléssel az étkezésre. Semmi különleges, de akkor összejött.

Most némi súlyfelesleg van rajtam, s némi lustaság is tornázni, de gyalogolni tudok. Teszem is, míg az időjárás és egészségem engedi. Közben lehet mantrázni a műtéteimre, gondolkodni a francia nőn. S magamon, a súlytöbbleten, az okán, a koromon, a macska elvesztésén. Ő aztán kivitt az utcára mindig, napi 2-3 macskás emeletmászás garantált volt, a többi ehhez jött. (Ha bírtam, már az emeletezést, macskázni mindig menni kellett, kellett. Nem volt apelláta, nem lehetett beteg az ember, kötelessége volt!) Azóta nem lépcsőzök, annyit, falun lakom többnyire, tehát ismét nem lépcsőzöm. Érzem is, ha hazamegyek. Amit azelőtt  könnyedén megmásztam, már nehezen megy. S ami  a baj nincs kondíció, s rakódik le a súly. Igaza van mégiscsak a francia hölgynek! Tehát, gyalogolok, mert jó, mert kell.

Délután már nem tudnék, arra már kifekszem, főleg mostanában mióta ismét dolgozom a műtét után. Az időjárás is nagy karmester ebben, kétségtelen. Marad a buszozás,  a percszámolás, az egyeztetés a két busz között, hogy sokat ácsorognom se kelljen.

S kellene esténként tornáznom, reggelente már lassanként veszem vissza a gyakorlatokat. Csak az baj, az a fránya lustaság, vagy a sok gond, a sok baj, a még mindig kímélés? Néha mintha mázsás súlyokat cipelnék estére, lehúznak, ólomsúlyok a tagjaimon. Viszont elkészült a reggeli gyaloglás közben kitalált bejegyzés. Mégiscsak haladok...


  
 Rusztikus ablak dobozok Ryan Gainey Garden
Fotók feltehetően a Pinterestről, a felsőt imádom.

"Macska van ott, macska van..."




 és a kakukktojás


2014. október 27., hétfő

2014. október 25., szombat

Parasztházak, új építésűek és....

A Szép Házak online-on jártam. Érthető okból nem részletezi a cikkeket, csak figyelemfelhívó. Mégis találtam pár házat, amiket a sajátos szempontjaim alapján kiemeltem. Arra figyeltem, mint a korábbi parasztházaknál, hogy a magyar tárgykultúra, berendezési elemek megjelentek-e és hogyan? Versenyezhetünk Toscanával, Provence-szal?

Falu végén , a berendezés is!!!!

A pilisi hegyek lábánál kívül-belül szívemnek kedves.

Épített hagyomány. Ami az étkezőből látszik!!!!

Nádtetős vályogház. A konyha.

Népies formavilág. Népies tárgykultúra.

Borospince nyaraló. Egyetlen belső fotó, kár, sokat sejtet.

és a sok keresgélés, visszakeresgélés után egy eladó parasztház:


Ez pedig a hab a tortán:


Az érem másik oldala,

hogy igazságos legyek.

Volt egyszer egy nagyobb város, abban egy református gyülekezet, egy agilis, jó közösségteremtő lelkésszel, s 2 fiatal felnőtt mély hitű férfival. S volt egy tíz emeletes ház, benne egy 7 fős, kamaszkorú baráti társasággal. Vallásuk? Mindenféle.

A három találkozott, egymásra és közösségre találtak, s az eredménye? A csoportból, közösségből öten lettek lelkészek, volt köztük más vallású is. A többiek magasabb végzettséget szereztek, kiemelkedtek abból a közegből, ahol éltek. Amit az oktatás nem tudott elérni, elérték ők együtt.

Máig összetartanak, egy fiú vált ki közülük.


A Lámpa

Az ötletet Szandrától vettem, sokáig gondolkodtunk, hogy tudnánk megcsinálni? Olvasólámpa kellett volna, s adva volt egy belmagasság, ahová az álom, bolti olvasólámpa nem fért volna be. Ez jött össze. Aki a búrát fonta, félreértett, mi lefelé fényt szóróra gondoltunk. Oly sokat leveleztünk róla. S oly szívvel-lélekkel készítette el a tulipánt. Maradt ez, így, s a következő majd "igazi" olvasólámpa lesz. Megjegyzem az asztalos is a lábak elkészítésével nagyon jó partner volt, alánk dolgozott.











2014. október 19., vasárnap

Úton: reggel, pára, napfény










 


Ritka alkalmak egyike, amikor minden összejön. Reggeli utazás, pára, s a kelő nap, ami lassan világítja át a tájat, szárítja majd fel a párát fent és lent, s egy autó is kell, ami visz a tájon keresztül, mert egy autóbuszt az ember mégsem állíthat meg, hogy álljon le, fényképezni szeretne. Nagyon régóta vágytam ezeket a fotókat!

Az utolsón gondolkodtam, rontsam-e a tájképeket? Ez is része reggelnek, másként, s máshol.

2014. október 17., péntek

Egy nehéz nap

Az orvoshoz reggel elsőként érkeztem, másodikként behívtak. Ez szupergyors tartózkodás volt. Az ottani körülményekhez képest. A  munkahely felé autózva, látom, kint bagózik a kolléganőm, kezébe nyomtam  a táppénzes papírt, kérve adja át. S majd jövök dolgozni.

Aztán jött két, pénztárcába nyúló  és szükséges pénzköltő hely. Még nem sejtettem ki leselkedik rám a sarokban!? Megérkezett, jött sunyin, aztán lecsapott alattomban. Nem számítottam rá, nem kellett, nem hiányzott.

Igen, ő jött meg, ő a front. A hideg, (Boróka előrejelzése), a szél viharos fordulatokkal, aztán meleg, aztán ismét hideg, s színesítették szélrohamok, el ne bízzam magam. Erre, jelentem esélyem sem volt. Letaglózott, letepert, elfektetett, szétszedett.

Esélyem sem lett egy jó sajtos rúd készítésére sem. Egyszerű: 25 dkg mindenből (margarin, liszt és túró), évek óta gyártom, mondhatni a mestere vagyok a készítésének. Imádjuk. Most úgy mellésikerült, hogy ihaj, elfeküdt az összes. Miért? Ki tudja? Pedig, esküszöm utolsó csepp erőmet kaptam össze, hogy a tegnap begyúrt, s hűtött tésztából elkészítsem. S ekkor jött a meglepetés, ha nem vagyok bamba, már tegnap elgondolkodom. A tegnap előre lereszelt sajt, még csak nem is mutatta a száradás jelét (ezért reszeltettem le előre). Miből készülhetett? Tehenet nem látott az tuti biztos, akkor kiszáradt volna. Miért nem jelzik, hogy köze nincs a tejhez? Izgalmas, sajtos rúd, sajtnak látszó minek nevezzemmel? Minek nevezzem el? Szóval, kiütéses győzelem.

Az un, csőszobából előkerült a múltkoriban üldözött egér hullája, egy ágyneműhalom közepéből. Még, jó hogy rendet csináltattam. Hát ezért nem keresték aztán sosem  a macskáim. Vagy az akkori kicsinálása sikerült tökéletesen, kissé túlzottan tökéletesen.  Ugyebár nem moshatunk. Most nem volt kérdés mit lehet, itt kellett volt, de azt azonnal! Kockáztattunk, szerencsére a rendszer elbírta. (Már mindenre felkészültünk....)

S már csak egy kérdés maradt: a szobában, padlón összehajtva tárolt két előszobai szőnyegnek mitől lett dohszaga? Mitől? Ez itten  a kérdés. Ők tisztításra várnak, úgy érzem, hiába vittem őket szélre, esőre. Mitől lett az ottani ágyon penészes  egy összehajtott párna? Beázásnak nyoma sehol. Akkor mitől? Ablak bukón folyamatosan.

Folytathatnám még, értelme semmi. Nem volt ez elég? Dehogynem! S mindezek közben kifeküdve, lábra alig tudván állni, zsibbadó karokkal én. (Dirigálni, na azt tudtam! Kényszerültem, cselekedni kellett. )

Holnap temetés. Jó kis elő nap. Már csak az Időképben bízom, napsütéses napot ígért nekünk. Remélem, mellénk állnak az égiek.

2014. október 13., hétfő

1922-2014



"- Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak...
- Hogyhogy?
- Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!
És megint nevetett.
- S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből... És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz...
És nevetett újra.
- Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem..."
Antoine de Saint-Exupéry

Juhász Gyula: A repülő dalol



Már zeng a gép, az űr felé leng
A karcsú szárny és reng a lég.
Már szűk a táj és tűnt az élet
S derengve vár szűz, tiszta kék. 

Ferdülten múlnak a vidékek
És elcsitulnak a zajok.
A földi lárma lassú ének
S én érzem: szállok és vagyok. 

Mi sír alattam, mi nevet lenn?
Nem hallom és nem akarom.
Mint rózsa sírra, hull szerelmem
S alél a földi parlagon. 

Mint csillag, száll alá a sorsom
És úgy iszom e kék derűt,
Mint régi őszökön az óbort
S a bút, ez édes keserűt! 

És hallgatom a lég zenéjét,
Mint hegedűt, mely rég, (be rég!)
Átsírt sikátorok setétjén
Idézve rétek reggelét. 

Már számolom a lenge percet,
Mely új egek felé repít.
Száműzve lelkem, néma herceg,
Nem nézi vén vidékeit. 

Hervadjanak ott lenn a kertek,
Itt égnek új, boldog napok,
Vidám bolygók, dalolva jertek,
Magam is bolygó dal vagyok! 

Túl téreken és túl időkön
Menyasszonyom csókomra vár.
Embermúláson, életőszön
Keresztül surran e batár. 

Hahó, enyészet, ősi hollónk,
Hahó halál, föld varja lenn,
Károgjatok a nagy koporsón:
Én itt bolygok már fönn. Amen.


Nyugodjál békében!

Szösszenetek

  • Kétféle orvos van: a pénztáros és a gyógyító. Évtizedek óta ütközöm beléjük.
  • Orvos, aki inkább tanít, mert ebben a helyzetben felelősséggel nem vállalja a  gyógyítást. Tud valamit. 
  • Van sztárorvos, ennek tudatában vonul, mosolyog, stb. S van a kollégája, aki már legalább annyit tud. Allűrök nélkül. Ő csak orvos, szerencsések a betegek, akik a keze alá kerülnek!
  • Óvónő, vagy inkább ÓVÓNŐ. Elküldik, mert a polgármester lánya frissen diplomázott, kell neki az állás. Több falu szülői fognak össze, kérvényt írnak, benyújtják, stb. Az ÓVÓNŐNEK mennie KELL! Most állást keres. Amúgy ötvenen felüli....  (Pár éve a szülői összefogás egy évre mentette meg a TANÍTÓNŐT. ) 
  • Nem véletlenül írtam nagy betűkkel, mert vannak, akiknek van végzettségük, s vannak szakmájukat magas fokon művelők. Néha, ha dönteni kell ez nem számít....
  •  Cigány fiatalember. Végzettségekkel. S kis testi hibával. Megkeresi a képviselőt, segítsen állást találni. Kijön a válasz: menjen borítékot ragasztani. Hallgatom a rádiót, legfőbb emberünk nyilatkozik a több százezres cigány munkavállaló munkahelyteremtéséről. Nem tudom hallgatták-e a rádiót? Meg kellene keresniük!
  • Első generáció értelmiségi lenne. Lenne. (Az anya egyedül, s nehéz munkát végezve támogatta. Neki családilag nem jár meg az előremenetel.)

2014. október 11., szombat

Levéljátékok











Be halkan száll alá ez a levél,
Hogyan suhog!
Utánozd lelkem ezt a suttogást:
Vajjon tudod? 

Talán egy orkán őrült ereje
Aludt el itt,
Talán egy óriás pihenteti
Itt tagjait. 

Talán viharok szünetje csupán
E levél-ágy.
Tán innen kél majd új csatára fel
Ezernyi vágy. 

A végtelenbe ugródeszka tán
Ez a levél.
Idehanyatlik s innen lendül el
A szél.
Reményik Sándor: Amíg egy falevél lehull részlet