Jartunkban, keltünkben

  

Nemeshetésen, a világ csodálatos  végén akadtunk erre a modern templomra. Mondjuk már elmúlt vagy jó 40 éves, de nem tudtam megállni, hogy ne fotózzam le. Tervezője: Török Ferenc.

 

 

  

Kirándultunk,

azaz inkább egy vásárba mentünk el Szécsiszigetre.

 A kézműves és kistermelői vásár egy volt vízimalom, a Kerka Vízimalom udvarán várja látogatóit, vásárlóit

vendégváró, -fogadó hangulattal. Most az időkorlátok és a megjelenés (értsd maszk viselése) kissé rányomta a bélyegét. Mi ugyebár az első csoporttal néztük meg, s vásároltunk. S tudjuk, hogy visszatérünk.

A település nevezetessége a bivalyrezervátum is.

 Odafelé egy érdekes épület tűnt fel templomos szememnek, hazafelé felkerestük.

 

Rákerestem, hogy mit is láttunk?

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/akar-az-idokapu-templomok-emlekere-szuletett-a-petrocpusztai-alkotas-3287638/

Érdekes a mellette lévő épület is. Erről semmit nem találtam, talán ha elkészül. A részletek ígéretesek:

S ha már a vidéket jártuk bekanyarodtunk régi kedves helyemre Szentpéterföldére a vadászházhoz és környezetéhez.Közel két évtizede jártam itt utoljára. Megdöbbentett a változás, nem ismertem rá. Pedig többször voltam itt. A vadászház áll, felújítva, várja a vendégeket. A környezete volt a meglepő. Tóra emlékeztem, ami egy háromszögletű völgyben volt, jobbra fenyőerdő, körülötte erdők.

Tónak nyoma sem volt, a szárazság miatt? A régi szigetet sem találtuk meg, zavarba is jöttem, jó helyen járunk-e? A fenyőerdő látszott, a többit megritkították...Egyszóval az emlékeimben élő pazar látványnak nyoma nem volt. Viszont, találtunk egy hatalmas tavat, horgászni lehet benne, ez szép környezetben volt. A másik irányban. Mi ebből a tanulság? Régi, kedves helyekre nem érdemes visszamenni idő teltével, mert a változások nem biztos, hogy örömteliek.

"Bodzavirágból, bodzavirágból, hull a virágpor..."

Ilyen dús bodzavirágzás, mint idén van évek óta nem volt nálunk. Tekintve, hogy a kert közepén is van egy bokor, a kert alja pedig tele van velük.

 

  

  

 Belőlük gyűjtöttem szörphöz, ami évek óta nem sikerült nekem. Valószínűkevés és kicsi volt a virágzat. Idén Monika kapacitálására nekiduráltam magam, pihent is voltam hozzá, hogy karamellizáljam is a cukrot, stb. S sikerült. SIKERÜLT! Öröm és tényleg sikerélmény. 10 literszámra gyártom a menta- és citromfű szörpöket, nem értettem ez miért kudarc? Hogy a világ ne legyen túl kerek a mentáink idén elég nyavalyásak, alig nődögélnek.

 

Esőre várva

 Méhlegelő ligeti zsálya

 Lépcső oldalsó feljutáshoz, az uram műve. Köszönet érte. Végre elkészült, hála Juditu ötletének.

 A kedvencek: kék lenvirág most, a mályva még ígéret

 

 s eső után, ami ma reggelre tette tiszteletét nálunk

Szeretem ezt az üde, friss lakást

 

 

forrás: https://www.planete-deco.fr/2020/05/22/papier-peint-et-couleurs-pour-une-maison-renovee-a-madrid/

Onnan tudni,

hogy a szomszédban érik a cseresznye, hogy a mi diófánkról hullik. A rejtély oka? Idehordják a madarak megenni. Ősszel mogyoróval van tele a diófa alja. Ami amúgy évek ótanem terem, sajnos, s pusztul, szépen, lassan, finoman. Pedig nagyon szeretjük.

 A kiülő új szerepben, a borzaskatáknak, mint virágágyás funkcionál. Ők találták el magukat, természetesen.

 Az oly kedves lenvirág

 A rózsakapun elkezdődött a virágzás

Képkeret, avagy kilátás a tűztövis ágai közül