Az élet naposabb oldala

https://www.youtube.com/watch?v=T-odcwUg37I

A mai nap dicsérete

Miután megvolt a mai kapufestés és duguláselhárítás estefelé elmentünk egyik kedvenc tavunkhoz. Az a baj itt, hogy a horgászok a törpeharcsákat eldobáljâk, s wzt Zsebi tudja. Első dolga ezeket keresni, s így mert másra figyelrünk elveszett. No meg szelektív süket. Mire előkerült a naplementéről majdnem lekéstem, pedig itt csodaszép. Legyen tél vagy bármely más évszak.

Azesti pára szállt le, a távoli fát szinte meseszerűen kezdte ködfátyollal takarni. Csak mobillal tudtam, s nem igazán jól fotózni. Sajnáltam.

Mobilról írok, nem az igazi. Enyhén szólva.

Köddel kezdve, napsütéssel

 s október aranyával végezve.

"Tehetsz bármit, amit szeretnél, de ez közel sem olyan fontos,mint az,  hogy lehetsz az is, aki vagy."
Fredrik Backman

Mára

"Magányra van szükségem.
Levegőre van szükségem.
Az üres mezők kellenek,
s a lábam jár az utakon;
s kell az alvás,
az állatok szeretete.
Virginia Wolf

Erdőt jártunk

 

Ma a fenti erdőben, tegnap a kedvenc tavunk mellett, tegnapelőtt a szokásos erdőnkben, de egy teljesen új, erdei útvonalon sétáltunk, tértünk járatlan útra, s csúsztunk le majdnem gatyaféken.

 

Nem tudom ez az én vagy a mi kifáradásunk, de reggelente alig tudok életet verni magamba. Pihennem kellett a napokban, erőt gyűjteni. Nekem az erdő minden: csend, béke, nyugalom. Most feltöltődtünk vele: a fákkal, a fényekkel, a színekkel, a látvánnyal, a zúgó szél hangjával. Tegnap egy horgászversenybe is belefutottunk, de hiába reménykedtem halászlében, csak babgulyásuk volt. Pedig annyira szeretem, s nehéz kifogni igazi, kifogástalan halászlét.

Ellentétek napja

Ma délelőtt nem voltam sem élő, sem holt. Lefeküdtem, elfeküdtem, nem láttam értelmét erőltetni semmit. Aztán ahogy jobban lettem olvasni kezdtem a közel lejáratos könyvtári könyvet, ami csupa izgalom. (Már a téma kedvelőinek.)

Úgyis kicsit betege lettem, hogy nem jutottam be Fertődön a rózsakert vezetett programjára.

Délutánra, azaz későn délutánra kivittem a családot az erdőnkre. Új útra mentünk, új úton jöttünk le, olyan meredek volt, hogy majdnem fenéken. Hazafelé már vonszoltam magam. Viszont a lelkem helyretette. S a többiek is láthatóan élvezték.

A világ változása

Ahol ez az impozáns épület található kb.40 évvel ezelőtt napokat, órákat töltöttem el az akkor még kicsi gyermekeimmel. Volt két medence, öltöző épület,  s pénztár, ott, mellette  kabinok. Azóta nagyot fordult ott a világ. A két medence még megvan, épült köré barlangfürdő, kiépítették, szép lett, modern. Ami tetszett meghagyták az öreg fákat, s köréjük építkeztek, patináját adják a fürdőnek, ami 21. századi, s amit soha nem tudtunk elképzelni,hogy valaha megvalósul.(Értsd állandóan csak tolták felújítást, míg nem akadt valaki aki kézbe fogta a dolgok intézését.)

 

 A fák alatt, mögött a régi medence sejlik. 40 éve ezek a fák még... azért szeretettel emlékezem azokra az időkre, akármilyen egyszerű világ volt is, akkor.

Kemping, ahol főleg külföldiek vannak, hollandok, németek, de az egész fürdőre jellemző. Vagy csak most, szezon után?

S  nem utolsó sorban a  Rácz Ponty étterem, igazi falusi vendéglő, a menüje is, viszont ízesen főznek.  Egy halászlére minden évben -amikor megyünk a temetőbe- betérünk oda is. Már 5. éve, hogy nincs köztünk apám. Nagyon hiányzik, nagyon.

 No és apám nyaralóját, pontosítok volt nyaralóját megnézem. Tudom, tudom, mit mászkálok oda vissza, de én ott sok napot töltöttem el, s nagyon szerettem ott, s vele lenni. Az ember lánya már csak ilyen.

Ez pedig sitkei nosztalgia és gyors fotó, mert itt is szeretek körülnézni, lenni, szeretem.