Oldalak

2018. június 19., kedd

Kirándultunk: Visegrád - Királyi palota

 

 

 A Dunakanyarban voltunk a hétvégén, családi ünnepen. Amikor véget ért, nyakunkba vettük a környéket. Visegrádon jártunk.

 A kertes fotók a Királyi vár udvarán készültek, akkor is voltak kertek a vár körül, most fel is idézik ezeket a reneszánsz kertekben.



Évszázadok koptatta küszöbön lépjünk be a várba. Gondolom sokan jártatok már itt, néhány hangulatkeltő fotót hoztam, ablak-ajtószögből nézve. S kedvenceimet: a korabeli öltözéket, s pár cserép emléket.




 


  



A szökőkút, ahogy az utókor összehelyreállította és rekonstruálta.






Eszméletlen, hogy milyen kevés emlék maradt, azok is töredékekben. Volt mit dolgozni, amíg összeállt egy-egy kályha, szökőkút, vagy bármely emlék.



 

 




 ez a barnás rész az eredeti



 Nem vért, nem a vár sárkánya, esőcsatorna.



 

S jöjjön egy kis olvasnivaló a palota történetéből némi rejtelemmel:

https://renvisegrad.hu/blog/visegradi-kiralyi-palota-rejtelmes-tortenete/

2018. június 15., péntek

Krimi, francia,

s agyon izgultam magam miatta. Nem tudom más is így van-e vele, de vannak filmek, amiket nem tudok simán végignézni. Ez most krimi volt, de vannak mások is, amik esetleg érzelmileg fognak. 


Vörös tél

S keresek egy francia -gondolom-krimit. Egy jelenet van belőle előttem, fekete fehér volt, tehát igencsak több évtizedes, s a Trintignant a főszereplő. Ő a nyomozó vagy a bűnöző? Ez sem jön be.  Egy jelenet van előttem egy tanyán vannak. Sokra nem emlékszem. Érdekes módon, ha nézek egy filmet, olvasok egy könyvet, s ha már láttam vagy volt a kezemben mindig egy-egy mondat,vagy jelenet jelzi, hogy már volt dolgom vele. Valószínű, ha ezt is megtalálnám, ráismernék. Ha...

Nyomozok, nyomozgatok, frontok hatása a szervezetre. Minden tökéletes, azaz a leleteim, csak én nem vagyok az. Ez van.


2018. június 14., csütörtök

Különleges téglaépületek

 


és egy lakóház




  A forrás  
megnyitásával az épületekről bővebben is olvashatunk, s kiválaszthatja ki-ki a magának tetszőt. Engem ezek fogtak meg, de leginkább az első, ahogy a régit a modernnel összehozták, s a világítás.  A falon a kereszt egy épület előtt álló fa árnyéka! Bennem Vértesszentkeresztet idézi.



Eső előtt, eső után: liliomék






 










 

Fodorkának szeretettel.

2018. június 11., hétfő

Az elmúlás angyala

ő eredetileg. Apámé volt, találta, féltett kincse volt.
Nyaralóhelyén boltból hazafelé sétálva a mező mentén egy csomagra figyelt fel. Abban volt, valószínű templomi dísz lehetett, látni a letörés helyét. Eltörtek a kezei is, egy csonkaangyal. Apám hitt elrendelésekben, őrizte tehát.

Az utolsó nyarán rendezkedtem nála, lazán rákérdeztem nekem adja-e? Valahogy nem volt a helyén az angyal. Ő már tudta, sejtette, hogy nem sokáig lesz már köztünk, nekem adta. Okát persze nem közölte velem. Utólag raktam össze azt, ami akkor furcsa volt. Most én őrzöm. Volt vele egy fotósorozatom, ott a nyaralóhelyen készült, a régi gépemen biztosan megtalálnám, ha keresném. A legeslegrégebbin. Innen jött a virágos fotósorozat ötlete. S mert az angyal velem van, itt van velem apám is. Nagyon hiányzik.

Angyalok járnak távoli földrészen is, oda küldöm ezt a verset. Szeretettel.





Sárközy György: Hajnali tájon

Homlokomra könnyü galambok
Szálltak, ajkamra sulytalan pillék,
S elpihentek bennem a vergődő harangok.

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Szólitom: nem felel - hallgatom: nem szól.
Velem volt már, mikor zuhanva közétek jöttem.

Most nyitják kelyhüket az ébredő virágok,
Hajnalika és liliom,
Az illatot ki foghatja el, amely belengi a világot?

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Örök barát, aki angyalarcát
Elfátyolozta liliomkék ködökben.

Oly messze látok a hajnali tájon, -
Lomb rezdül - hegy tolul - csillag remeg -
Behunyom a szemem, hogy a végtelenség ne fájjon.

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Befogja a szemem, hogy a végtelenség ne fájjon,
S velem lesz, ha majd a hajnali tájon
Homlokom galambja a magasba visszaröppen.

 

A sok eső szépsége és árnyoldala

Napok óta kötözök, főleg kokárdákat -mert körbeveszik a Zsebi kertet- a kerítéshez. Mellette ritkítok, főleg borzaskatákat, meg ami túlhaladta önmaga helyét, nagyságát, stb. A fővonalak viszont azok.

Kecskemétről hoztam vagy 250 km-en keresztül, buszokon a cserjés pimpót. Régóta vágytam rá, ott leltem rá a piacon. Nem is értem, ott mindig találok valami növényt. Kérdezte is az uram a telefonban, hogy hány növényt vettem? Csak ezt az egyet. Öt nap után ma ültettük el.

 

  


 

  
A rózsák a kétszeri jégverést a leander gondolom a sok vizet  sínyli

 
Harangvirág, már annyira vártam, hogy nyíljon.

 A ház hosszán és a kertben



 
 itt a pillangók engedték el magukat belepve s rátornyosulva mindenre

 


 Amikor a kicsi virág=napfényvirág túlnő a nyári orgona bokrán, hiába sok az eső...


 
 kokárdák tobzódása, sokakat már felkötöttem, hogy ne dőljenek szét

 
 




 
   nem tudom mennyire látni az illatos zsálya térfoglalását


az oly várt iszalagvirágzás
és nyílni kezdenek a liliomok