Oldalak

2017. december 13., szerda

A látogatás

Vásárolni voltunk délután, s kertek alatt indultunk hazafelé. S mert utunk nem volt sürgős gondoltunk egyet, s felkanyarodtunk abba a faluba ahol ezt a házat néztük annak idején.


Volt mellette egy hasonlóan épített, de annak nem építették be a kódisállását. 7 év telt azóta, hogy itt jártunk. Bontakozó csodát láttunk. Nemrég , tán jó éve lett gazdája a háznak, fiatalok, s most újítják fel. Melegséggel telt a szívünk meg, mert szívbélien. Ablakai új spalettát kaptak, a tetőzetét a vidékre jellemző kontyosra alakították, új csatorna, újonnan vágott ablakok a hátoldalán. Az oromzat farészei faragottak. Látszik, hogy lassan, de szívvel, szerezettel építik, alakítják át.

 Természetesen akadt több beszélgetőtárs, érdeklődtek mit is nézünk ott? Tőlük tudjuk, amit megtudtunk. S tőlük üzentünk a fiataloknak. Nem tudom ki hogy van vele, de én mindig értékelem, amikor a régit nem hagyják veszni, hanem értékén újítják fel, hozzáadva a mai világ adta újdonságokat. Itt is így történik. Azért jó pár évet várt a ház a gazdáira. Megérte.

A beszélgetés során mesélték, ha erre és erre megyünk, ott egy nagyobb, szebb ház van, új csatornával, szép műanyagablakokkal.  Arra is kanyarodtunk hazafelé ment, s mondanom sem kell: csalódtunk. A műanyagablak nem tett jót neki, rendbe hozták, de az itteni házak szép homlokzatdíszeinek nyoma nem volt, se kódisállás. Valami beépített tornácra utalást láthattunk, de a házhoz nem adott hozzá, az egész egy modernizált, de nem megőrzőn felújított épület volt. (Egy öreglegény lakta.)

Hazafelé fenyőültetvények mellett jöttünk el, ahol már vágták, kötegelték a fákat. Egy madarász kertjében mobillal emut fotóztam, még csodáltunk egy másik világvégi faluban szépen felújított parasztházakat. Itthon pedig várt a lélekölő levelezés félrerendelésem miatt a Booklin-nal. Mégis ahogy a bejegyzést írom egy szép nap emlékével zárom a napot.

S befejezésül egy régi fotó, egy réges-régi házról, a Káli medence vidékéről. Nem felújítás, nem újragondolás, eredeti.


December: cseppek és virágok


Hunyorék

Az oly szeretett téli jázmin



Díszkáposzta

2017. december 12., kedd

Hajnalban

szélrohamok ébresztettek. Kivételesen a ház is üres volt. A népség, gondolom vadászott.

Lementem a kert végébe,  most szélcsend, béke és nyugalom. Még madárhangok sem hallatszottak. Felnéztem a fák közt az égre. Szürke ég, csupasz fák, csend (és halál). Halál? Kis halál. Tél van, legfeljebb az időjárás csalókást játszik velünk. S mi és mikor lesz ennek a böjtje? Nem normális december közepén, reggel   9 óra körül a 15 fokos meleg. Durván, melegebb van kint, mint bent.

A falu kutyái még nem kezdték el a tutulást, tehát a mentők, rohammentők még nem indultak el. A kutyák előbb hallják távolból a sziréna hangját, s jelzik. Ilyenkor hatalmas a forgalmuk. Sajnos.



2017. december 11., hétfő

Négy óra előtt

tíz perccel leültem a gép elé. "Csak" a gép elé, s nem az eltervezett könyv elé. Annyit rohangáltunk az utóbbi napokban, azt mondtam, hogy ma olvasó napot tartok. Ember tervez... talán majd most.









Mennyi a mennyi?

Sokat hallgatom a rádiót. Igaz, ha migránsoznak és megy a propaganda, kikapcsolom. Van, amikor a sok már az ellentétébe fordul. Ilyenkor jönne jól a zenehallgatás. Nem lehet, elromlott a kazettalejátszó, majd a CD lejátszó is. Maradt a "csupasz" rádió. (A javíttatás utólag jutott eszembe, bár oka lehet, hogy a szerviz, ahova hordani szoktam a gépeinket már évek óta bezárt. Nem is látok ilyen típusú hirdetéseket. Jó a kérdés? A készülék amúgy legalább 15 éves, ha nem több. )

Szóval, elhatároztuk veszünk egy újat. Úgy is tettünk. (Fiam megnézte a kínálatot, azt látta, hogy az internetes választék köszönő viszonyban nincs a bolti választékkel, s áruházanként nagy az eltérés. A nálunk található nagy áruházban körülnézett, magasak voltak az árak, így kerültünk a másikba.) A készüléken a rádióállomásokat nem tudtuk befogni. Másnap vissza, azt hittük rossz ,kicserélték. Igen ám, de az újjal is így jártunk. Próbálkozások, ismerős próbálkozása, semmi. Vissza a boltba. Akkor már a neten is utánanéztünk mi lehet a gond, s tudtuk milyen készüléket nem akarunk.

Kiderült a település völgyben fekszik, s rádióadások fogása/hallgatása ügyében  ez nem előny. Most már új készüléket, másik fajtát úgy hoztunk el, úgy,  hogy az üzletben teszteltük. 3. utunk volt ez már... a készülék márkás, s mert márkás drágább is. Meglehetősen. Viszont meggyőztek, miért is ezt válasszuk. Hazaértünk,  s láss csodát, bejöttek az adók!

Amit láttunk: hatalmas tömeg, mindenki vagy nagyon sokan vásárolnak, az eladók leterheltek, inkább önkiszolgálás folyik, többnyire. Valaki a Mária Rádióhoz keresett készüléket, mert csak azt szeretné hallgatni. Én mondtam neki, azon aztán bejön sok csatorna, ilyenünk van otthon. Kicsi, semmi rádió, soha nem volt vele gondunk. Csak rádió...

S, ha már ünnep és ajándékozás két könyv. A témák mások, távoli világok. Vagy nem?


A könyvről. s a Tér Lélek Tan-ról. S a blog, ahol erről először olvastam. A lakberendezés lelki háttere, s életünknek a lakásunkra, s lakásunknak az életünkre gyakorolt hatásáról, ha nem akartok a linkekbe belemerülni. Megint lakberendezés, ha nincs tv az ember talál új utakat a témához.

A másik könyv, már az adventi időszak miatt is:


2017. december 10., vasárnap

A könyv egy olyan hazugság, amely igazat mond,

 olyan kitaláció, ami tény; Michael Chabon legmerészebb és legmegindítóbb műve. " olvashatjuk könyvéről az ajánlókban.


Ha lehet könyvre mondani, hogy férfias, erről úgy éreztem. Kicsit emlékeztetett  A százéves ember(re), aki kimászott az ablakon és eltűnt.  A stílus, a lendület, a kor. Máshol játszódik, más a cselekménye, más a mondanivalója. Mégis. A cselekményről itt írnak, nem mennék bele. Engem beszippantott. Igaz, közben többször letettem, szellőztettem a fejem. Viszont már alig vártam, hogy folytathassam belemerüljek a világába.

2017. december 7., csütörtök

Egy házról

Régen, amikor fél életemet a Deco majd a Spektrum Home csatornákon töltöttem, szerettem nagyon amikor különleges házakat mutogattak. Ez is ilyen. Nem amiben laknék, s mégis csodálom a letisztultságáért, az anyaghasználatáért, s az itt-ott megjelenő természetes anyagok, dekorok miatt. S van amit el nem fogadnék belőle, azt nem mutatom. (Annyira.)