Vihar előtt, tegnap este

Pillanatképek

 Most csak ennyit, eszméletlen fáradt vagyok. Úton voltunk, ügyeket intéztünk egész nap.

A megmentett kazetták temploma: Teresztenye

" 1743-ban épült a község előző fatemploma, amelynek kazettás mennyezetéből megmaradt 46 egész, 3 fél és 6 hiányos tábla. Az egyik kazetta felirata szerint: „Padoltatott ez Isten háza 1761-dik esztendőbe…” Pár évtized alatt úgy leromlott az állapota, hogy újat kellett helyette építeni. 1796–97-ben épült késő barokk stílusban a mai templom nyugat-keleti tengellyel a déli oldal közepéhez simuló, alsó részén kőtoronnyal, felül fa toronysisakkal, ami ma 14 méter.
A belső szürkére festett, kazettás jellegű famennyezete egyidős a templommal. A két karzat elejének és aljainak díszítésére szolgálnak azok a színes és nagyértékű kazetták, amelyeket az előző templomból mentettek meg. A templom domboldalon áll, alatta kő támfal épült az omlás megelőzésére. A 100 kilogrammos (59 cm) harang felirata: „Gos mich Laurentius Burger in Dopschau. Tereszteni reformata nemes eklesia maga költségen öntette anno 1839.” forrás

 

 

 

 

S a végén egy virtuális séta, ha a fotók alapján jobban szeretnéltek itt körülnézni.

Fejfás temető, Teresztenye

 

Hogy ne mindig csak templomokat mutassak, jöjjön egy fejfás temető. A faluba már csepegő esőben érkeztünk, kivártuk míg kicsit csillapodik, s nekiálltunk kulcsot keresni.

Nagyon kedves néni jött fel velünk, bottal, nem akart még az autóba sem beszállni. 

A templom után még a temető felé is felkísért minket. Aztán elköszöntünk: viszontlátásra. Ez érdekes egy elköszönés, mert esély kevés volt egy újabb találkozásra. Viszont a szükség szorult helyzetbe hozhatja az embert egy harminc körüli lelket számláló  zsákfaluban, ahol még bolt sincs. A községháza (rácsos ablakaival) bezárva. Ismét megkerestük, s akkor már egy puszival köszöntem el tőle. S azt sem bántuk meg, hogy eső után még a temetőt is összejártuk.

Bálványok, mintha a Húsvét szigeteken járnánk...

 

 

  

  Színe és fonákja

 Párok

Egy elrejtett gyöngyszem a Galyaságon: Tornakápolna

 Szellőrózsák

Zsákfalu, kevesen élnek itt, a régi házakat üdülőnek használják. Ezekből fotóztam néhányat, s persze régieket is.

 "A tornai népi építészet hagyományos elemei a kontyos tető, fatornác, nagyon sok házon érintetlenül megmaradt, nagyon kevés az ötvenes-hatvanas években épült ház. A régi porták megvásárlói az épületeket eredeti formában állítják helyre, most készül a község rendezési terve, aminek fő feladata a hagyományos, élhető galyasági, tornai falukép megőrzése azáltal, hogy csak olyan formában engedi felújítani, megépíteni a lakásokat, hogy azok megfeleljenek ennek az elképzelésnek."

 

 Nem középkori, a festett bútorzata miatt hívta fel  figyelmemet a templomra egy kolléganőm.

 "A leégett, fából készült kápolna helyett 1801-ben egy csodálatos fakazettás mennyezetű református templomot építettek az itt lakók. A Dózsa Gy. u. 24. sz. alatt lévő református templomot a 18. sz. végén késő barokk stílusban építették. 1801-1802 között tatarozták. Ekkor készült famennyezete, a karzatok, a szószék és egyéb ízes népi festésű asztalosmunkái. A régi templom festett deszkáit is felhasználták a felújításkor. Kazettás mennyezete növényi ornamentikával díszített, egységenként ismétlődik benne a stilizált liliom. Tornyát 1806-ban építették. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1977-ben műemlék jellegűvé nyilvánította a templomot." forrás

 

 

 

 A templomtörténeti tablók egy részlete:

 Ezt pedig ráadásnak.
 

A falu 350 méter magasan fekszik, jó kilátás nyílik innen a Galyaságra. Ezzel a fotóval búcsúztunk. (Csak olvaslak benneteket, nem írok most, kifeküdtem.)