Oldalak

2016. május 9., hétfő

"Boronafalú ház; egymásra illesztett gerendák, rajta földből a vakolat." a falumúzeumból és túraajánlat


 

 





 és a ráadás:


 

 






és egy túraajánlat: Kávás Boronaút Tanösvény.
Hegyi út, szőlőhegyi út, boronapicékkel tarkítva. Ha valaki az Őrség felé indul útba ejtheti. Nem bánja meg. Vagy csak nekem ilyen kedves? Viszont nekem nagyon. Ősszel, nyáron járva be ezt az utat nagy élmény volt.

 

  

     






 

 


Ráadás:





2016. május 7., szombat

A nap melege

kicsalja az embert egész napra az udvarra. Délelőtt kiraktuk a fal mellé a lócát is. Hiányzott, néha kiülni, egy-egy kávét, teát meginni, olvasgatni.
 

 Elnéztem  a szomszédaimat, míg én már kettőkor festettem a diófa (romjai) alatt a szegőléceket, ők kivárták a késői délutánt a tevés vevésre. Most száradnak a léceim, s remélem eső sem lesz, mert nem tudnám hova menekíteni őket. Délután volt szemerkélő eső, mennydörgés látványos kutyaelbújással, ami mindig vihart jelez. Jelzett, aztán kijött közénk, mert elvonult vagy ide sem ért a vihar.

Nagy munkálatokkal  vár minket  a kert nap, mint nap. Ki-ki megtalálja ami neki fekszik.  Csak részletekben tudunk haladni, de már össze kellene kapnunk a faház környékét, mert a filagória anyaga megvan, a növény mellé szintén, csak az elképzelt hely tele van fatönkökkel, kövekkel, stb.

A kis "sarokbástyára" kaparás elleni kerítés került. Eddig ide növényre nem is gondoltunk, az elmúlt idők  kikapart növényeire emlékezve. Pedig egérék vígan jönnek-mennek, közben a két vadász lesi őket.Zsebi és Cirnyó. Ki ki a maga módján. Most már csapda is került.  (Amúgy a faházi rendcsinálás is listán van.)

A múltkori fagy tarolt a kertben, és a faluban, és a környéken. Nem vigasztal. A diófák elfagytak,

 

 kedvenc szömörcém, illatcserje a virágzása kezdetén. S ami még az epernél, a gyümölcsfáknál, a nagyon fiataloknál történt, mert idén már virágoztak, egyúttal el is köszöntek. Tudom, az élet rendje az örömök és veszteségek, akkor is elszomorít, de nagyon. S még finom voltam. S azt hiszem a -13 fokot is áttelő japán kaméliát is elkapta, haldoklik.

A tuják tetejének levágása is elmaradt, úgy tűnik. Nem értem, ha valaki valamit megígér, s ha nem megy miért nem mondja ezt meg. Az ember csak várja, várja, felhívja, valami munkát bevállalt. Viszont a madarak azt hiszem nem bánják, beköltöztek. Ott fészkelnek, féltettem is őket. A szerencse melléjük állt.




Én meg kínlódom. Kínlódom a műtét utáni diétával, ami más mint a műtét előtti. Néha annyira kívánok ételeket, majd belepusztulok. Van, amit megeszek, van amit az ízéért megkóstolok, van amit egyszerűen nem merek. Fáj a hátam, tehát nem teszik valami az epémnek. Tanulom még, mi a jó, s mik a tilosak. Mások, mint a műtét előtt, hogy nehogy egyszerű legyen az élet. Fizikailag jól bírom magam, néha este be sem veszem az alapgyógyszert. Ez jó! Mióta nem dolgozom, s lementek a festések nyugodtabb az életem. (Viszont még a szobák hátra vannak, csak rászánni kellene magunkat. Vagy idő nem volt még rá?)

 S ha már nem növényezek , nem tervezek utat vár kedvenc Murakamim, az utolsó általam még nem olvasott könyvével.

murakami-haruki-ezerkuloncszaznyolcvannegy

A háromkötetes sorozat utolsó könyvénél járok. Hónapokig kerülgettem, nem mertem belekezdeni, s mikor végül a kezembe vettem, mint minden könyve egyszerűen beszippantott. Szürreális, kétségtelen. A cím áthallása miatt féltem tőle. Mit kezdek három kötetben egy ilyen világgal? Hát más világ, egészen más. Sok kérdést felvet, nagyon jól szövi a cselekményt, több síkon mozgatja, s a szokásos stílusában ír, ami engem egyszerűen mindig magával ragad. S akkor még nem szóltam a zenéről. Őt jutub mellett érdemes olvasni, vagy hatalmas zenei gyűjteménnyel. S hallgatni közben, hallgatni odafigyelve, hallgatni a háttérből. (S látom a jutubon más is így tesz, sokszor utalnak is a kommenteknél a könyveire.)

Akkor most elköszönök, s megyek olvasni. Ezt meg csak úgy, az előbbiekhez.


2016. május 5., csütörtök

Kavicsnak: lásd nem maradnak bejegyzéseid nyom nélkül.




Marie-Viljoen köpeny-törpe-kaméleon gardenista

forrás

Félénk zöld sárkány-Cape törpe kaméleon. S aki megnézi a forrást egy kedvenc blogomra talál. New Yorkban élő operaénekes, aki erkélyén alakított ki "kertet", s blogjában számolt be minderről, amit könyvben is kiadott. Költöznie kellett.

Jött az újabb teraszkert, s az újabb költözés. Az én szívem is beleszakadt, amikor erről írt. Most kertje van. Ezt  (forrás) a bejegyzést olvasva érti meg az ember a vágyakozását az icipici kertecskék kialakítására egy metropoliszban is akár. Aki egy ilyen környezetből indul, az örök vágy a növények iránt mindig benne marad.


2016. május 4., szerda

Közben...

 Fagyhalál, fájdalom.





  Pityerszer.



 Szombaton, délután, hirtelen felindulásból indultunk el. Ez a hely a kedvenc helyem, most valahogy nem hozta az ismert hangulatot. Ez a szó illik ide, hogy sivár volt. A gyümölcsfák (mióta idejárunk) egyre jobban öregszenek, pótolják őket háromszoros drótkerítéssel. (Micsoda tapasztalatok vezethettek idáig?)


 Újdonság volt a kecskefarm és  baromfi bemutató, tókával. 


A kedvencem!



 Ez  a másnapi, anyák napi napszív.

 Itt már kezdd nappá változni.


 Az otthoni kedvenc, a  lenvirág, magához térve a tavalyi áttelepítés után, nyílik ezerrel. Imádom.

 A Zsebi kert nyílói. A szömörcét és az illatos fűszercserjét nem mutatom. Mindkettő maga a halál. Főleg az előbbit kapta el rondán a fagy, amilyen szép volt előtte, most annyira haldoklik. Nem tudom lesz-e belőle valaha igazi bokor?

Az encián, egyenlőre a bejárati ajtó mellett, ki-behordom a hőmérséklet szerint éjszakánként. Kedveli  a kintlétet, szemmel láthatóan beindult.

2016. május 2., hétfő

Nem vesztem el,

csak a gépem került hirtelen javításra. Ez a "táltosparipa" egyszerűen nem hozza be az oldalakat, főleg a blogspotosakat, a gmailt, a citromailt, soroljam még? Hogy léptem be most? Ez az amit még én sem értek. CSODA történt. A 7. napon. A hetediken. Micsoda misztikus.

Aki megszokta, hogy könyvet zenével olvas (Murakami), hogy közben a neten keres, ha valami kell, ha ügyintézni kell, ha pénzügyei vannak. Ez a halál. Számítógépes halál.

Amire mindez és a sok eső jó: lehet takarítani, pakolni, olvasni, terveket írogatni. S ez sem kevés!

Szóval, majd jövök.

2016. április 26., kedd

Hallgatom a rádiót

Évekkel ezelőtt a családi programra szerettem volna elhozni egy bábelőadást  2-3 éves gyerekeknek. A főnökség leállította, 20 percért nem fizetünk x összeget ki. Most keresem  a honlapjukon, nincs fent az előadás. Miért? Aki játszotta szenzációs bábos és előadó, másik műsorát imádták a gyerekek.

Most egy bábszínházban tartanak hasonló előadásokat, amellyel járják a bölcsődéket is. Vajon, ha ma próbálkoznék vele ma is leállítanák?

 Ez csak illusztráció, mert szeretem.

varró-nemnemhanemnagymama 

https://olvassbele.files.wordpress.com/2013/04/varrc3b3-nemnemhanemvirag.jpg 

forrás

És volt nálunk otthonszülésről előadás, tudom alternatív, az jött el, akit érdekelt. Volt vendégünk dúla. Ezek 2009-ben! És könyvbemutató, és bábelőadások, és más előadások, találkozók szülőknek, nagyszülőknek. ... mindig két játszóház, mesemondó, táncház, nyelvtanulás. Két órás programon belül 4-5 programmal 0-6 éveseknek, s ezek egy része ingyenes közreműködőkkel, mert pénz kevés volt. Vagy csak "nagy" előadóknak. Sok munka volt megszervezni, levezetni, a végén már beleszakadtam az utóbbiba. Ha olyan volt a beosztás természetesen volt segítségem, ha olyan, nem volt. S közben fotóztam, fotóztunk, mert a blogra feltöltöttük a fotókat. Nem volt mindenkinek otthon fényképezőgépe, innen letölthették. S ilyenkor, ha eszembe jut kicsit meghalok. Kicsit? Nagyon. Nagyon.