Közben...

 Fagyhalál, fájdalom.

  Pityerszer.

 Szombaton, délután, hirtelen felindulásból indultunk el. Ez a hely a kedvenc helyem, most valahogy nem hozta az ismert hangulatot. Ez a szó illik ide, hogy sivár volt. A gyümölcsfák (mióta idejárunk) egyre jobban öregszenek, pótolják őket háromszoros drótkerítéssel. (Micsoda tapasztalatok vezethettek idáig?)

 Újdonság volt a kecskefarm és  baromfi bemutató, tókával. 

A kedvencem!

 Ez  a másnapi, anyák napi napszív.

 Itt már kezdd nappá változni.

 Az otthoni kedvenc, a  lenvirág, magához térve a tavalyi áttelepítés után, nyílik ezerrel. Imádom.

 A Zsebi kert nyílói. A szömörcét és az illatos fűszercserjét nem mutatom. Mindkettő maga a halál. Főleg az előbbit kapta el rondán a fagy, amilyen szép volt előtte, most annyira haldoklik. Nem tudom lesz-e belőle valaha igazi bokor?

Az encián, egyenlőre a bejárati ajtó mellett, ki-behordom a hőmérséklet szerint éjszakánként. Kedveli  a kintlétet, szemmel láthatóan beindult.