Oldalak

2014. július 21., hétfő

Buba kertje és a meleg




Buba, B. Kéry Ilona beceneve volt, ha már Káptalantótin jártunk "elugrottunk", hadd nézzem meg személyesen is (az utcáról) a házat. J. már fotózta a tavasszal, ő még  a kertre is ráláthatott, nekünk maradt a homlokzat, de legalább eljutottunk ide. S ahogy ránéztem jöttek elő az olvasottak, mesélhettem.

Tegnap kegyetlen nap volt melegileg, úgy láttam, másokat is megviselt, a Balaton környékén (már amerre mi is jártunk) legalább négy autót láttunk megfordulni, eltévedésükre ébredésük után. Amúgy mi is forgolódtunk. S már az induláskor belefutottunk a mentősökbe-tűzoltókba, akik  a kereskedelmi csatornán is bemutatott, szalagkorlátot áttört, s vízbe fulladt férfit, ill. az autóját és   kisfiút mentették. (Mi nem láttuk az adást, mesélték.) Inkább mondjam úgy, ellátták? Szegény kisfiú.

Estére itthon, mikor már nem voltam normális  a melegtől és a fáradtságtól jött egy kis beázás, 2 cm magasan állt a konyhaszekrényben, a csap alatt a víz....


Erre a mai reggelen  a laborban tettek rá a dolgozók. Én heves hisztivel reagáltam, főként  a kávéelvonás miatt, de a panaszommal nem voltam egyedül mert az ODM vizsgálóban már más beteg is panaszkodott. Azt ne is mondjam vért sem tudta a hölgy levenni, amit a már megbökött vénából  a kolléganő simán megtett. Néha érdemes hallgatni  a betegre is, ő ismeri a vénáit, látványra akármilyen problémásnak is tűnnek.

Akkor kicsit jöhet  a pihenés, megviselt vagyok, csak ezek kikívánkoztak belőlem. Meg oly jól esik egy kicsit panaszkodni.


2014. július 20., vasárnap

2014. július 16., szerda

Mentem, jöttem

délelőtt a munkahelyre, munkahelyről. A népeimet bezártam, féltem őket. Még nem tanítottam meg a macskaajtó használatát. (Amúgy örülnek nekem, néha kettő zümmög egyszerre, bújik, simogattatja magát. Még a félénk, utánam hozott Kormos is, ahogy ezt megéreztem.)

Megfőztem, aztán mentem mentáért, no meg kaptam is, össze is raktam egy újabb szörpadagot. Levágtam, fellógattam egy csokor szagos cickafarkat. Nem is figyeltem az eget, csak visszatérve Zsebit a HÁZBAN!!!! találtam. S nem tudtam kitenni. Ő tudta miért, hirtelen szakadt le az ég, dörgéssel, ettől félt, bújt bele szinte a macskahordozóba. Győztem az eső csendesülte után kitessékelni, macskák a szobaajtó üvegén át nézték mi is történik odakint?

Aztán jött a bosszúság már zsínórral sem tudom a fotóimat áttölteni a laptopra. A kártyaolvasót leejtettem a múltkor, az használhatatlan. De a gépen látom a fotókat, akkor mi van most?

Lehet, hogy kellene keresnem valami kis romantikus filmet? Valami ellazítót? Amúgy az Édes élet Toszkánábant olvasom, ikszedszer. Mindig van valami új, amire odafigyel az ember. Most a kertek. Töröm  a fejem  a változtatáson.

"valami formában jelen kell lenni a víznek a kertben, mert ugyanúgy örömöt ad, mint a virág. A víz: zene. A vízben fürödhetnek a madarak. A víz: mozgás. Azt se bánom, ha békák laknak benne." Frances Mayes

Szeretek esténként kiülni a diófa alá, olvasok, élvezem a csendet, a naplementét, a fényeket. S a madarakat. Ahogy lebuknak  a madáritatóba, fürdenek, aztán szállnak tovább, s jön egy újabb látogató. Aztán nézni a tányért, a nyomokat, a fröccsenéseket, amit a madarak hagytak maguk után.


Az amfórának keresem  a helyét.




Boróka, Zalaszentbalázson vásároltuk, a telefonszám az övék. Rönökön gyártják, s nagyon baráti áron adja a hölgy. Volt kétmadaras is.