2014. május 30., péntek
Kert alatt osonkodók
Így hívom azokat, akik más köntösben jelentkeznek, mint amilyen céljuk éppen van. Lásd a tavalyi tesztelőt, aki mindenféle szuper drága terméket próbált éppen nálunk akciósan ránk sózni. Meghirdettem a lakásom, próba szerencse alapon. Megnézték a három helyen vagy kétszázan. E-mailben megkeresett egyetlen személy, akinek ill. az ügyfelének a paraméterek megfelelnének, de személyesen is látni szeretné. Aztán a telefonbeszélgetés során mondta, ha megnézte, nem elég, hogy a fiam mutassa meg neki a lakást, kellek én is, mert szeretné velem a szerződés feltételeit megbeszélni. Hoppá! Akkor most ő ügynöknek jelentkezett hozzám? Nincs is ügyfele, csak jövendő ügyfelei vannak? Ha van ügyfele, akkor ő fizet, nem én, az eladó? Elvégre ő kérte fel lakáskeresésre. Hogy is van ez?
Amúgy még egy jelentkezőm volt. Egy ügynökség munkatársa, csak ő ezt így bevállalta, el is utasítottam. Egyenlőre magam próbálkozom. S, itt, csendben csak egyetlen mondat: ez a fene nagy beinduló lakáspiac mit takarhat? Akkora az érdeklődés, hogy még a telefont sem emeli fel, emailt sem ír egyetlen vevőjelölt sem. Hogy is van ez?
S utoljára a nyilatkozók, bár ez már egészen más. Mostanában bántja a fülem vagy elszoktam már a nyilatkozók nyekergéseitől, a hivataloskodó (legyen az miniszteriális személy akár) nyakatekert fogalmazásaitól... a vonatkozásában stb.. A napokban sorra hallom.Szörnyű. Mi történt?
A gyermekkönyv illusztráció forrás nélküli, de jelzem melegség, szépség is van a világon.
Amúgy még egy jelentkezőm volt. Egy ügynökség munkatársa, csak ő ezt így bevállalta, el is utasítottam. Egyenlőre magam próbálkozom. S, itt, csendben csak egyetlen mondat: ez a fene nagy beinduló lakáspiac mit takarhat? Akkora az érdeklődés, hogy még a telefont sem emeli fel, emailt sem ír egyetlen vevőjelölt sem. Hogy is van ez?
S utoljára a nyilatkozók, bár ez már egészen más. Mostanában bántja a fülem vagy elszoktam már a nyilatkozók nyekergéseitől, a hivataloskodó (legyen az miniszteriális személy akár) nyakatekert fogalmazásaitól... a vonatkozásában stb.. A napokban sorra hallom.Szörnyű. Mi történt?
A gyermekkönyv illusztráció forrás nélküli, de jelzem melegség, szépség is van a világon.
2014. május 28., szerda
Reggel
Virágzás előtt a levendulák
A gannai hagyma
Tájkép csata után
S a felhők már csendben osonnak be a kertek alatt....
2014. május 26., hétfő
Ne szóljon senki a dolgomba bele,
mondtam szombaton este, mikor órákat töltöttem a blog régi külsejének visszavarázslásával, látom, van még min változtatni.
Napok óta motoz bennem, hogy régi időkből mire emlékszünk vissza ruháinkból, cipőinkből, kabátokból, stb.? Én alig párra. Tíz éves korom körül volt egy mokaszinszerű kék-drapp, tán körben összefűzött papucscipőm, s már asszonyként, a hetvenes évek vége felé, egy alacsony sarkú papucscipőm, sötétkék, lehet, hogy szürke betoldással. A történetére emlékszem, még az Alföld Cipőgyárból került ki, exportból visszamaradt, vagy valamiért csökkent értékű volt. Ilyen-olyan kézenközön jutottam hozzá. Számomra kincs lehetett, ha máig őrzöm az emlékét.
Kabátban anyám ötvenes évekbeli bőrkabátját hordtam vagy tíz-tizenöt év múlva. Igaz, kaptam egy "szép" kék, meleg, csak ormótlan télikabátot, sosem volt rajtam, nem tudtam elviselni, helyette lett nagy kedvencem a bőrkabát. S alá, ünneplősként anyám ötvenes évekbeli fekete, szűk szoknyája. Nagyon szerettem. (S ma már bánom, hogy eldobtam, vagy túlhordtam, s elkopott? Ki tudja?)
Ruhák: az emlékezést ez hozta elő. Volt egy kékfestő kétrészes ruhám, imádtam. Hetvenes évek! Aztán még a hetvenes fordulóján egy rózsaszín, mell alatt vágott, masnis. Ekkor nagy divat volt, az anyagára már nem emlékszem. Annál jobban egy hímzett mellényre, s a hozzá tartozó csipkeblúzra, egy szalagavatón, de sokat táncoltam bennük. S amit nem értek, mert máig nem tudok magamon nylon, műszálas anyagot elviselni, valamikor, tán a hetvenes évek elején egy nagyon tarka, élénk színű, műszálas, nyári ruha. Ebben lettem nagyanyám szerint a "falu szégyene".
A menyasszonyi ruhám is rendhagyó volt: mini és hímzett, boldogi hímzéssel az ujján. Nem voltam "igazi" menyasszony. Díszek helyett margaréta került a hajamba, csokornak.
Aztán kikapcs, a gyermeknevelés évei, nadrágban, mert ezt volt egyszerű felvenni és praktikus a játszóterezéshez. Nadrágot ma már főként nyáron hordok, maradtam ill. lettem szoknyás. S mire anyám meghalt, (mert többnyire ő varrt nekem, de saját ízlése szerint, s sokszor nem is hordtam azokat a ruhákat) s anyagilag is megengedhettem magamnak találtam rá a stílusomra. Ha ez így mondható? Akármilyen, az enyém, ez vagyok én, így érzem jól magam. S járom az utcát, megyek programokra, s utazok a magam hosszú szoknyáiban, ruháiban (Antal Andis, Rokolyás is), batikolt pólóiban, ruháiban, indiai hosszú ruhákban. Mondja a kolléganőm, tudom viselni ezeket. Tudom? Inkább ezt hozták az évek. S nem szeretem az "egyen ruhákat", a divatot követni sem akarom. Jobb így, ezekben nekem.
S aztán elgondolkodom, s ha végignézek a régi kedvenceken, azért mindenhol, mindenkor a mai szeretettek elődei köszönnek elő. Tán nem véletlenül, csak a körülmények kellettek hozzá, hogy győzzenek, végleg meggyőzzenek, velük vagyok egy.
Napok óta motoz bennem, hogy régi időkből mire emlékszünk vissza ruháinkból, cipőinkből, kabátokból, stb.? Én alig párra. Tíz éves korom körül volt egy mokaszinszerű kék-drapp, tán körben összefűzött papucscipőm, s már asszonyként, a hetvenes évek vége felé, egy alacsony sarkú papucscipőm, sötétkék, lehet, hogy szürke betoldással. A történetére emlékszem, még az Alföld Cipőgyárból került ki, exportból visszamaradt, vagy valamiért csökkent értékű volt. Ilyen-olyan kézenközön jutottam hozzá. Számomra kincs lehetett, ha máig őrzöm az emlékét.
Kabátban anyám ötvenes évekbeli bőrkabátját hordtam vagy tíz-tizenöt év múlva. Igaz, kaptam egy "szép" kék, meleg, csak ormótlan télikabátot, sosem volt rajtam, nem tudtam elviselni, helyette lett nagy kedvencem a bőrkabát. S alá, ünneplősként anyám ötvenes évekbeli fekete, szűk szoknyája. Nagyon szerettem. (S ma már bánom, hogy eldobtam, vagy túlhordtam, s elkopott? Ki tudja?)
Ruhák: az emlékezést ez hozta elő. Volt egy kékfestő kétrészes ruhám, imádtam. Hetvenes évek! Aztán még a hetvenes fordulóján egy rózsaszín, mell alatt vágott, masnis. Ekkor nagy divat volt, az anyagára már nem emlékszem. Annál jobban egy hímzett mellényre, s a hozzá tartozó csipkeblúzra, egy szalagavatón, de sokat táncoltam bennük. S amit nem értek, mert máig nem tudok magamon nylon, műszálas anyagot elviselni, valamikor, tán a hetvenes évek elején egy nagyon tarka, élénk színű, műszálas, nyári ruha. Ebben lettem nagyanyám szerint a "falu szégyene".
A menyasszonyi ruhám is rendhagyó volt: mini és hímzett, boldogi hímzéssel az ujján. Nem voltam "igazi" menyasszony. Díszek helyett margaréta került a hajamba, csokornak.
Aztán kikapcs, a gyermeknevelés évei, nadrágban, mert ezt volt egyszerű felvenni és praktikus a játszóterezéshez. Nadrágot ma már főként nyáron hordok, maradtam ill. lettem szoknyás. S mire anyám meghalt, (mert többnyire ő varrt nekem, de saját ízlése szerint, s sokszor nem is hordtam azokat a ruhákat) s anyagilag is megengedhettem magamnak találtam rá a stílusomra. Ha ez így mondható? Akármilyen, az enyém, ez vagyok én, így érzem jól magam. S járom az utcát, megyek programokra, s utazok a magam hosszú szoknyáiban, ruháiban (Antal Andis, Rokolyás is), batikolt pólóiban, ruháiban, indiai hosszú ruhákban. Mondja a kolléganőm, tudom viselni ezeket. Tudom? Inkább ezt hozták az évek. S nem szeretem az "egyen ruhákat", a divatot követni sem akarom. Jobb így, ezekben nekem.
S aztán elgondolkodom, s ha végignézek a régi kedvenceken, azért mindenhol, mindenkor a mai szeretettek elődei köszönnek elő. Tán nem véletlenül, csak a körülmények kellettek hozzá, hogy győzzenek, végleg meggyőzzenek, velük vagyok egy.
2014. május 25., vasárnap
Betelt a pohár
Tegnap a csigaölős riport alapján nekiálltam csigát irtani. No, sörcsapda nem készült. De gyilkoltam, sóztam. Oda se neki. És hamuztam is. Kinevették.
Egyetlen porcsinrózsám, a pulykatakonynak nevezett virágunk sem kelt ki. Ill. sejtem kikelt, de nagyon hamar akadt ki "gondozásba vegye". Ahogy a kannavirágot, mind az ötöt, a búzavirágot és a sarkantyúkát is. Feladtam. Befejeztem, ide idén több magot nem vetek, palántát nem hozok, meddő küzdelem. Maradt még a méreg, szomszédasszonyom próbálta, hatás nélkül. S már a picike bokroknak is nekimentek....
Hangyaügyben Boróka kesergett, helyettem is írhatta volna. A konyha, a falszegély alja tele van velük, jönnek fel mindenhol.
Mi lesz még? Gyümölcs az nem, az már biztos, a szél lefújta.... Legyek azért pozitív, eper terem, de ott is lesben kell lenni, hogy ki lesz a befutó: én vagy a csigák?
S még egy jó: nincsenek madarászaink, megjelentek a madarak. Rozsdafarkúk, a rigópár, harkály. A verebek alapból voltak. Számomra élmény, rácsodálkozás a jelenlétük.
Egyetlen porcsinrózsám, a pulykatakonynak nevezett virágunk sem kelt ki. Ill. sejtem kikelt, de nagyon hamar akadt ki "gondozásba vegye". Ahogy a kannavirágot, mind az ötöt, a búzavirágot és a sarkantyúkát is. Feladtam. Befejeztem, ide idén több magot nem vetek, palántát nem hozok, meddő küzdelem. Maradt még a méreg, szomszédasszonyom próbálta, hatás nélkül. S már a picike bokroknak is nekimentek....
Hangyaügyben Boróka kesergett, helyettem is írhatta volna. A konyha, a falszegély alja tele van velük, jönnek fel mindenhol.
Mi lesz még? Gyümölcs az nem, az már biztos, a szél lefújta.... Legyek azért pozitív, eper terem, de ott is lesben kell lenni, hogy ki lesz a befutó: én vagy a csigák?
S még egy jó: nincsenek madarászaink, megjelentek a madarak. Rozsdafarkúk, a rigópár, harkály. A verebek alapból voltak. Számomra élmény, rácsodálkozás a jelenlétük.
2014. május 24., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)