Oldalak

2014. május 24., szombat

Ezekért

"Tizenöt év telt el ... óta, amikor  a múlt megunt minket, és ránk zárta törékeny ajtaját.

A hideg ellen védett ugyan, de úgy éreztem, ez is csak azért van, mert a hideg a közelembe érve megtorpan, és harsány kacajra fakad.

Úgy hatvanéves lehetett, mert csillogott az ápolt bőre, és magán hordozta a rég elfeledett hiúság nyomát is,  amely egykor úgy sütött a tükörből, mint a ragyogó napfelkelte."

Ezekért a mondatokért, s társaikért is szerettem:

2014. május 23., péntek

Helyzetjelentés

Találtam egy gyönyörű mondatot egy könyvben, ami természetesen nincs velem. Napok óta szenvedek, mint  a kutya, aki kilencet kölykezett (nagyanyám mondása volt): a meleg dolgozik a szervezetemen, legyen itt ennyi. Tegnap nem értem ki a házhoz, ma időben ébredtem, s kaptam magam, s jöttem, s majd innen megyek munkába ebéd után. (Melegben, fáradtan, de KI KELLETT JÖNNÖM!!! S mikor kiértem, s beléptem, majd ki a kertbe, s éreztem lenyugszik a lelkem. )

Zsebi kisasszony természetesen nagyon örült, némi gereblyézni való is akadt, szélvihar lehetett, sok letört dióágacska erre utalt, s sajnos sok diócska is. S a szörpöt is át kellett forgatnom, kimostam az üvegeket, majd holnap szétmerem.

Tud valaki visszerekre valami természetes, növényi tisztítószert, átmozgatószert? Azt sajnos látom, hogy rakódott rám némi súlyfelesleg, ezen dolgozni kell, de az ereimen is vagy műtét lesz.

S íme egy kincs. Sok kutakodás után innen a szomszédból, Kecskemétről hozta a posta Kelemen Csaba keze alól került ki : ágasi lóca. Érdemes körülnézni az oldalán! Azóta már lazúroztuk, most az eresz alatt üldögélünk, kávézgatunk rajta. Télre  a konyhai ablak alatti rész lesz az otthona. Ezért is kértük tárolósra.



2014. május 21., szerda

A sok eső

hozott jót is. Ahogy írtam nekiindultak  a levendulák! S tegnap, végre nem retekszerű retket szedtem a kertben, hanem  friss, húsos, hersegős,  ízes RETKET! Ezt is megértük.

(Fotó majd legközelebb, ha lesz legközelebb, s a csigák is nem fedezik ezt fel maguknak...)

Az eper is kezd érni, igaz az meg elfeküdt. Azért minden nem lehet tökéletes. Viszont a nagy kedvenc, az egyetlen le nem nyírt, a megmenekült lenvirág még mindig megörvendeztet virágaival. Tudtam én miért óvtam, pátyolgattam, harcoltam érte. Ezért.

S tegnap útjára indítottam egy 5literes adag bodzaszörpöt. Szombaton szétmerem, addig érjen csak. A bokrát is a damiltól menekítettem meg. Szigorúan odaálltam mellé fűnyíráskor, idén. Igaz , a tavalyi gyilkosságkor távol voltam.... Csak a szívem szakadt meg, amikor megláttam a fűnyírás eredményét: bodza, lenvirágok, levendulabokor, citromfűtő, amik a legjobban fájtak. Más virág is pusztult, de ők nagyon fájtak.

2014. május 20., kedd

Füzetemből

Az ördögbe is, mik nem jutnak Isten eszébe.
 Gabriel. García Marquez

S ismét jelzett nekem egy könyv a polcról. (Néha szoktak.) Még az elején vagyok, de olyan költői a stílusa, repít magával. Érzem, szeretni fogom.

2014. május 18., vasárnap

Amit az időjárásról tudni érdemes



Tehát: 
a felhők feketék
a nap süt, ezerrel
szivárvány az égen
s füstöl a kémény, mert ugyebár....


S e percben ismét szakad az eső.....


S így megnőttek  a levendulák (amúgy szárazságtűrők, csak épp a sok eső növeszti őket. Mint tapasztalom...)

 Egy eltévedt borzaskata.


Színesítők, kinek-kinek kívánsága szerint.


 Kutyaitató helyett lett madáritataó.


A vendég.

2014. május 17., szombat

Parasztházak 10.

A Vizitkártyáról hoztam az újabb hangulatot, parasztházból.Böjtös Kinga blogján érdekes hangulatú házakba látogathatunk el, köztük sok a régi ház, új megoldásokkal, funkciókkal. Szeretem az írásait.





 

"Máig sem tudjuk, miért szerettünk bele a házba, hisz nem vágytunk nyaralóra vagy második otthonra. Mégis azonnal döntöttünk a vásárlásról - mesél a kezdetekről a vadszőlővel körbefont verandán, ahova a vaskos nádtető árnyékába húzódtunk be a délutáni napsütés elől. Huszonkét évvel ezelőtt talán épp az akkor érő sárgabarack illata vonta el figyelmüket a siralmas képet mutató, százötven éves parasztház leszakadt gerendáiról, az elöregedett tetőszerkezetről, nedvességtől málladozó falakról.
Ám a vételi szándék mégiscsak a fecskéknek volt köszönhető, melyek ki-be cikáztak az elhagyatott épület sötét hűvöséből a nyitott ablakokon át a nyári melegbe, mikor a ház gaztengerrel borított kertjébe léptek a leendő birtokosok."

  

"Zoltánt pedig végérvényesen megihlette a középkorban nemesek által lakott - innen a Nemesvita név eredete -, ma is több kisnemesi kúriát őrző falu, a díszes oromzatú parasztházak és a támfalazott, lépcsőzetesen felfelé kapaszkodó utcák hangulata. Nyaranta a fővárosból kis házukba költözve, művész nagyapja festőállványán születnek legszebb képei, itt, második otthonában."