Oldalak

2013. március 27., szerda

Melyiket a kilenc közül?










Nem tudtam választani, alkonyatkor fotóztam két tepsi sütemény sütése közt. Kinéztem, láttam a napot a jégcsapokon megcsillanni, s futottam a fényképezőgépért.

Március

 "s havas táj dermed benned is"
Keresztury Dezső





és a remény

2013. március 24., vasárnap

A tavaszi tél előnye, hogy


behúzódhatunk a hetek óta nem látott férjjel

terveket szövögethetünk, behúzódhatnak az alvó vendégek, bent felejthetik magukat

nagyon megszokták: a telet kint töltötték, a morgós szél gyakorolt kegyet nekik vagy inkább szerzett sajnálatot, kegyet és meleget

meleget csinálhatunk, élvezhetjük, sütkérezhetünk benne: olvashatunk, elmélyülhetünk, füstölhetünk, mintegy búcsúzóul a jövő tél reményében gyertyával, mécsesekkel, pezsgőzéssel és hittel, hogy egy hét múlva már igazi, dolgos, meleg tavaszidő fogad minket, s mindaz, amiket elterveztünk valóra is válhat!

Így legyen! Legyen így végre! Igazi meleggel, kerti munkákkal, munkálatokkal, virágözönnel és napsütéssel, kiüléssel! Ábrándozó vagyok? Vágyakozó? Reális? Úgy vágyom már az igazi, a nagybetűs, a meleg, a napsütéses TAVASZT!



A fotó éppen egy éve készült, akkor lehet, hogy nincs is új a nap alatt? Emlékszem, hogy vártam, óránként lestem, hogy mikor bújuk elő, nyílik ki, az első virágaink egyike volt Legfeljebb akkor nem volt hó...  

És ezek a fotók április elsején készültek! Ismétlünk idén is? Lesznek virágba borult gyümölcsfáink, a birkák is legelnek már? Idén még nem láttam őket.








Tél a tavaszban (még mindig, delegalább szép!)




2013. március 21., csütörtök

Füzetemből

"Az angyalok, úgy látszik, néha elalszanak. Vagy elvonják őket más dolgok. Vagy egyszerűen közöttük is vannak hanyagok."
Ljudmila Ulickaja


2013. március 20., szerda

Tájkép hóhelyzet után









 Réten, erdőben jártunk délután Zsebivel. Nap nem, igazán sütött. Látszik is a fotókon. Viszont a tavasz meg-megvillantja magát, bár virágot nem leltünk sehol. Visszafelé melegedett csak le rólam a kabátom.



Ez utóbbiak kerti fotók. És búcsúzóul egy gyönyörűség a kertből:


2013. március 18., hétfő

Néha a keserűség kiszól az emberből,

oly sokszor akartam már írni róla.

Mikor a házunkat keresgéltük, megosztottam a kolléganőimmel. Egyszer valamelyikkel elbeszélgettem, azt hittem kolléganővel. Pár nap múlva metsző gúnnyal hallottam vissza azt, amit mondtam. Bezárultam, az ő körének többé nem beszéltem sem a terveinkről, sem a tényekről.

Kiderült, mint minden, bár sokan tudtak róla, s tiszteletben tartották a kérésem: köztünk maradt. Megkaptam, hogy érzelmileg szegény vagyok, mert nem osztom meg örömömet  többiekkel. Aztán két mondattal később: honnan volt neked erre pénzed? Akkor, ki is a lelki szegény, s hogy állunk az örömben osztozással?

Egyébként kikértem, ez magánügyem, ne turkáljanak benne. Csütörtökön, mint írtam is róla, befagyott a kapunk, nem tudtam kijönni, s bemenni dolgozni. Ma reggel nekem estek, hogy akkor mi is a magánügy, s mi a közügy, mert nem jöttem dolgozni, esti ügyeletet tartani!! Hogy végül hogy tudtam kijönni, mikor,s mi történt a kutyát sem érdekelte. Azaz éppen a kutyát, meg a macskákat, mert velük volt a gazdájuk....

Telefonálok, valamiről beszélgetünk Antal Andival.  Andi nevet, kacagása melegséggel tölti el a telefont, mintha még a nap is kisütött volna.

Biobolt, vásárolok. Bejön egy ismerős, természetgyógyász doktornő. Két mondat, hogy vagy, stb. aztán elköszönünk, s a vidámsága, felszabadultsága, őszintesége mintha végigsöpörne a bolton, s valami fantasztikusan felszabadult hangulatot hagy maga után.

Az utóbbi kettő nyári, koraőszi élmény. Máig velem vannak, s mikor jönnek az "együttérző és őszinte" mondatok mindig segítenek kisöpörni őket.