Álmaim-házunk, kertünk

2020. november 30., hétfő

Napi csodák, elővenni zord időszakban

A napsütés, a kék ég, az olvadó jégkarika fotói, a napfenyben fürdőző zöld növények a bástyán, a felhők formái, ahogy vonulnak az erdei út, tisztás felett. Napi csodák, napi szépek, elővenni, s emlékezni, s majd újra várni rájuk.

2020. november 26., csütörtök

Ez is, az is

„Milliókat keresnék újra – mondta G. Dénes György, azaz Zsüti, a fenomenális dalszövegíró –, ha még egyszer az eszembe jutna egy »tudom, hogy térdre hullni szégyenéhez hasonló baromság.” Nekem mondta, ha azt a sort, hogy „a mindenen túl a minden jön el” nem írom bele a Sohase mondd!-ba, lábon megvette volna ötszázezer forintért. „De hiszen ez a gondolat ökörség!” „Épp azért fizettem volna érte ennyit” -válaszolta Zsüti.
Marlon Brando ugyanerről így ír életrajzában: „Olyan még nem volt, hogy ha valaki alábecsülte a közönség ízlését, ne keresett volna temérdek pénzt vele.”

Verebes István életrajza az ő stílusában -miben másban lenne- megírva. Nagyon ajánlom. Nem könnyű olvasmány, viszont megéri. Lassan olvasni, ízelgetve. (Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy egynémely észrevétele egyezett az enyémmel. Akkor mégsem látom annyira rosszul a világot, a mindennapokat, ezek szerint.)

S a másik, ehhez tudni kell, hogy nem lehet bemenni a könyvtárakba, előre lehet válogatni, s kihozzák zacskóban ahogy zacskóban veszik is vissza a könyveket. Megkértem egy volt kolléganőt, hogy keressen nekem könyveket, nagyon érzi miket szeretek olvasni.(Ez nincs így mindenkivel, már sokszor írtam a két olvasóról, akikkel nagyon egy húron olvastunk.S legyen bármilyen kvalifikált valaki az olvasmányai lehetnek eléggé érdekesek. Most finom voltam. S akkor örülünk, hogy legalább olvas. (Egynémely pedagóguson erősen elcsodálkoztam, s azon is, ha nem vesz kezébe könyvet, hogy tud ajánlani a gyerekeknek, hogy tud olvasóvá nevelni? Azt a pedagógust,aki a gyerekek olvasmányaival IS törődött, ezt is láttam, az iskolaválasztásnál ellepték a hozzá íratandó gyerekek.) Szerencsém is volt, jöttek új könyvek. Átnézve a kupacot rögtön kiszúrtam magamnak, a fák miatt is , nem tagadom, de nagyon színvonalas olvasmánynak is ígérkezik.

S akkor jöjjön Kutyafülű Aladár, akiben bízom, hogy tényleg Aladár. Úgy tűnik leragadt nálunk, elzavarni sem lehet. Kiderült két házzal odébb, a teraszon éjszakázik. Feltettem a fb falusi csoportba a fotóját, jelezték, hogy kié, s azt tudtuk is. A gazdái nem jelezték, hogy az övék. Közben meséli a szomszédasszonyom, hogy a hajnali állatorvosi műsorban volt szó az öntörvényűen gazdát választó macskákról. Nem néznek se Istent, se embert, se gazdát, otthagynak mindenkit, s odamennek, ahol jól érzik magukat. Hurrá!

Zsebi tegnap 2x ájult el, elfekszik, bár, ha kijön élénk, s igényli a falusi sétáltatást is. Legfeljebb, ha vehemensen támad a farkaskutyáknak a kerítésen át, utána elájul. Jól megvagyunk az állatainkkal, ugye?

A koronavírusról legközelebb írok. Nincs baj.