Volt ez a szépséges egyéves növendék cserjés hortenziám. Az alsó fotók az anyanövényt mutatják. Szóval őt beültettem a az árnyéki részre, a bokrokhoz. Szépen megeredt, dús volt, örültem neki. Ma valamiért ránéztem, a szétrágott ágai a földön, gyakorlatilag a többi is hullt ki vagy már a földön hevert. A rágások csigára utaltak. De mitől esett le a szárról vagy inkább a tőből? A csigák rágták ki? Hoztunk mérget, mielőtt kiszórtam körülnéztem az aljában. Télre mulcsozva lett, ott maradt, mint több más cserje alatt is. Itt ért a tragikus meglepetés, a mulcsok alatt, a talaj közt, szóval mindenhol egy 30 négyzetcentiméternyi részen, de lehet csak 20 volt, tele volt meztelen csigával. Min. 30 volt, de lehet, hogy több is. Ezek eshettek neki, ezt még értem, de a szárt is kirágják? Van tapasztalata valakinek?
Íme az eredmény! Azt hozzátenném, hogy máshol is megmaradt a mulcs, igaz itt van Kis meténg, ami lassan beszövi ezt a részt. S még eszembe jutott ez a banda vagy inkább felmenői rághatták tarra szemben tavaly a 2 négyzetméternyi ajugás részt. Kipucolták, mire észrevettem. .
Így jártam. Mindig tanul az ember. Most körbeszórtam méreggel, s reménykedem a hortenzia újjászületésében, hisz az ő anyanövényét is pár éve jól megverte a jég, a végén mégis úgy helyrejött, hogy virágai is lettek, ha nem is ilyen bőséggel.,mit a fotókon.
Utólagos tanulság: a tisztogatás után egy órával érdemes visszamenni a hadszíntérre. Ha azt hiszed kitakarítottad a területet, hát nem! Még most is vanott egy-ket delikvens, van mozgolódás, érdemes ismét szétcsapni köztük.
A kiülő új szerepben, a borzaskatáknak, mint virágágyás funkcionál. Ők találták el magukat, természetesen.
