Nem akartam blogbejegyzést írni,

de ahogy beléptem a szobába, s a nap átsütött a függönyön fényképezőgépet kellett fognom. S ha már, legyen kint is, körbejártam a kertet. Szeretem ilyenkor reggel (is). A kelő nap meleg sárgával ragyogja át a fákat, itt-ott egy kis sárga fénypászma, s a távoli domboldal, a fák is szinte aranyban fürdenek.

Télen jól ideszoktattam a madarakat. Sajnos az elvadult tuják teteje még mindig nincs levágva. Pedig tele vannak fészkekkel, remélem alacsonyabb szinteken.

Csend van, béke és nyugalom.

Idei tavasz: a bőséghozó

A fatároló. Most készült el, az uram munkája. Öröm, mert eddig tüzelők fogytán már a sárból szedtük ki a fákat.

 Szömörce, megeredt, nő, a szívem vágya volt, mióta a kecskeméti arborétumban láttam ősszel.

 

 A borbolya színei, ha visszaadja a fotó?

 Kék bakszakáll, törnek fel az új hajtásai. Visszametszettem, de kezdő "kertész" vagyok, féltem, rosszul tettem. Nehéz is a kertben könyvvel a kezünkben csinálni bármit. Meghálálja az ifjítást, úgy látom. Nagy nyár végi kedvenc.

  Orbáncfű. Telis tele új hajtásokkal.

 Az illatos fűszercserjén is megjelentek a virágok. Ez is nagy álmom volt.

 Őt a madarak hozták, máig nem tudom mi lesz belőle, de úgy látom megkapaszkodott, jól érzi magát, s növekedésnek indult.

 A kert végében. Boglárka és vérehulló fecskefüvek. S diófák. A törzsüket bevagdalta a férjem, ahogy kaptuk az ötletet (Bozsik gazda műsorában is szót ejtettek róla), hátha teremnek is.

 Valami babér, idén beindult, akárcsak a hasonló társai. Eddig csak volt, harmadik éve van nálunk.

 

 

  Ezek a szívem csücskei.

 Ezeken a színeken elgondolkodtam. Az ősz színei, pedig tavasz van.

  Ez  "csak" egy hangulat.

A japán kamélia, jól, de lehet nem eléggé visszametszve. A kertészeti árudás hölgy nagyon  a lelkemre kötötte, hogy tegyem meg.

Az idén vásárolt húsos som, is végre hajtani kezdett. Nem tudom mi van idén tavasszal, az évek óta nálunk lévő növények most indultak be. Eddig voltak, hajtogattak, most minden teljes erőbedobással hajt, a tövekben jönnek fel az új hajtások. Boldog vagyok, szeretem őket, sokat figyelek rájuk. Viszont húzni, növeszteni nem tudom őket, ez az ő dolguk.

A műtéttel

hatalmas kő esett le rólam. A köveim ill. mellékhatásaik folyamatosan, évek óta sakkban tartottak. Hogy sokan vannak, azt két  hónap óta tudtam. Addig egyetlen borsószemnyiről volt tudomásom. Apám, nagyanyám epeköves volt, apámat már besárgultan műtötték, ahogy megfogalmaztam, már félig a túlvilágon volt, lépnem kellett. Nem várhattam.

Bevallom rengeteget agykontrollloztam a műtétre, kicéduláztam  a lakást, pozitív megerősítésekkel mantráztam. A félelmem alapja az volt, hogy nem vagyok altatható, s altatni kellett. A betegségem (myasthenia) elején  a professzorunk belénk verte, csak felkészült intézményben operáltassuk magunkat, mert a műtőasztalon maradhatunk. Tapasztalatból beszélt. Azóta évtizedek teltek el, változott a gyógyítás is, stb. S nem akartam sehova sem utazgatni az operáció miatt, s a sebészben maradéktalanul megbíztam. Már csak az altatás volt a kérdés. Mikor már a műtőben voltam az altatóorvos mondta több altatógázt ad, mint izomlazítót. Éreztem felelősséggel van a betegség iránt, bizalommal lehetek iránta. Nem mindegy. Akkor is ha nincs semmi lehetőség mást lépni. Még lent tartottak egy órát, megfigyeltek utána, de nem volt gondom. Csak a leszállással..., viszont belejöttem. S egyéb tereken a mantrák úgy látom működtek. S mondhatom az agykontrollal, napról napra egyre jobban vagyok. A felszabadultság érzése egyszerűen az égig emel. Nagyon féltem, szorongtam, s ez leláncolt hetekig.

Most már élvezhetem  a meleget, a kertet, s ha semmit sem tudok még csinálni, s a locsolást is irányítanom kell, de majd lassan ismét a régi leszek. S lassan a diétát is feledve szabad ember lehetek ismét. Örülök, hogy belevágtam.

Szerinte

Futóbajnok nyilatkozza, hogy hétévesen eltanácsolták az úszástól, hogy öreg. Aztán edzőváltás miatt mégis a közelébe került.

MI minden múlik embereken? Megfelelő szakemberhez kerülésen. Idősebb fiamnak gondjai voltak  a matematikával, korrepetáló tanárok, antitehetség. Mígnem megtalálta az emberét, akarom mondani a tanárját. Sajnos későn. A középiskolai megfelelő intézménynek akkor már lőttek. Sokszor a szívem szakad meg érte, hogy látom nincs a helyén. Csodálatos nyelvtehetségével vihette volna valamire. Igaz, külföldön mindig feltalálta magát, s ez sem kevés. Csak mostanában valahogy, semmi nem jön össze. Szerinte a kontrollok, három havonta beszűkítik  a lehetőségeit. Szerinte.

Hogyan lakják be az emberek otthonaikat?

10 egymás alatti szintet, szobát  fotóztak, ugyanabból a szögből. Milyen más és más módon voltak berendezve. Az ember sejti, a fotókat látva rádöbben. Engem az ablak alatti ágyak leptek meg nagyon.

 

A többi fotó a bejegyzésben látható, egymás alatt, ahogy az emeletek voltak. 

Amúgy ajánlanám az Otthonok & Megoldások weboldalt? blogot?,  a Fundamenta Lakáskasszáé, de pl. konyhára, panelkonyhára szenzációs ötleteket találtam, amit mondhatni sehol máshol, pedig kerestem eleget.

Kerti hírmondó

 A kert végéből. A fákat folyamatosan irtják, sajnálom. A birkák két oldalról "szomszédaink".

 A mahónia, emléktulipánnal.

 Weigela "Capuccino", borbolya és hortenzia. Szeretem a színeiket.

 Nyílik és idénre magához tért az illatos bangita.

 Diófa vöröses barnában. Gyümölcs lesz-e? Ez a bolond szél minden virágot lefújt róla tegnap.

 Aranyban csillogtak a levelek ott a távolban, nem tudom a fotó visszaadja-e?

A bejáratnál.

 Tulipánék ráadásnak. Végre ezen a részen is tavasz lett, azaz tavasszal is nyílik itt virág. Sajnos a faház elől "eltűntek" a tulipánok, valami megette a hagymákat. Három szál nyílik, biztatásaként, egyikük a cirmos.

 A szömörce, ami végre levelezni kezdett. Alig vártam.

 Ez a szomszéd kert, csak a fotó kedvéért hoztam.

Cirnyó eper

Jelentem

egy "kőbányával" lettem gazdagabb. Túlestem a műtéten, rengeteg kövem volt, ahogy az orvos megfogalmazta.

Most kicsit szédülősen, kicsit gyengén vagyok, s gyakorlom az ágyról való leszállást, amúgy jól vagyok. Majd jövök.