Idei tavasz: a bőséghozó

A fatároló. Most készült el, az uram munkája. Öröm, mert eddig tüzelők fogytán már a sárból szedtük ki a fákat.

 Szömörce, megeredt, nő, a szívem vágya volt, mióta a kecskeméti arborétumban láttam ősszel.

 

 A borbolya színei, ha visszaadja a fotó?

 Kék bakszakáll, törnek fel az új hajtásai. Visszametszettem, de kezdő "kertész" vagyok, féltem, rosszul tettem. Nehéz is a kertben könyvvel a kezünkben csinálni bármit. Meghálálja az ifjítást, úgy látom. Nagy nyár végi kedvenc.

  Orbáncfű. Telis tele új hajtásokkal.

 Az illatos fűszercserjén is megjelentek a virágok. Ez is nagy álmom volt.

 Őt a madarak hozták, máig nem tudom mi lesz belőle, de úgy látom megkapaszkodott, jól érzi magát, s növekedésnek indult.

 A kert végében. Boglárka és vérehulló fecskefüvek. S diófák. A törzsüket bevagdalta a férjem, ahogy kaptuk az ötletet (Bozsik gazda műsorában is szót ejtettek róla), hátha teremnek is.

 Valami babér, idén beindult, akárcsak a hasonló társai. Eddig csak volt, harmadik éve van nálunk.

 

 

  Ezek a szívem csücskei.

 Ezeken a színeken elgondolkodtam. Az ősz színei, pedig tavasz van.

  Ez  "csak" egy hangulat.

A japán kamélia, jól, de lehet nem eléggé visszametszve. A kertészeti árudás hölgy nagyon  a lelkemre kötötte, hogy tegyem meg.

Az idén vásárolt húsos som, is végre hajtani kezdett. Nem tudom mi van idén tavasszal, az évek óta nálunk lévő növények most indultak be. Eddig voltak, hajtogattak, most minden teljes erőbedobással hajt, a tövekben jönnek fel az új hajtások. Boldog vagyok, szeretem őket, sokat figyelek rájuk. Viszont húzni, növeszteni nem tudom őket, ez az ő dolguk.