Nem akartam blogbejegyzést írni,

de ahogy beléptem a szobába, s a nap átsütött a függönyön fényképezőgépet kellett fognom. S ha már, legyen kint is, körbejártam a kertet. Szeretem ilyenkor reggel (is). A kelő nap meleg sárgával ragyogja át a fákat, itt-ott egy kis sárga fénypászma, s a távoli domboldal, a fák is szinte aranyban fürdenek.

Télen jól ideszoktattam a madarakat. Sajnos az elvadult tuják teteje még mindig nincs levágva. Pedig tele vannak fészkekkel, remélem alacsonyabb szinteken.

Csend van, béke és nyugalom.