Délután

 

átültettem a szobai növényeket, s ki is költöztek, félárnyékba. A Gaurák is kaptak egy kis támogatást, látom, hogy nagyon kellene pótolni az elhasznált táplálékot a talajból. Fiammal vettünk földet, trágyát. Szomszéd hónapok óta hozza. Igaz, szárított trágyát szerettem volna, de ez volt. Meg nem szóltam neki, elfelejtettem, hogy ne keresse. Nehéz, ha sok mindent kérni kell. Nekem nehéz.

El is fáradtam, a félárnyékban, de akkor is meleg van. Nem szereti a szervezetem, gyengít. Még nem vagyok jól, bár sokat erősödtem. Hosszú menet lesz. Bár egyre jobban alszom. Ez se kevés! A javulás útján.

S végig értem a kerten, nagyjából. A végén másfél méteres gazokkal küzdöttem. Bokrok közt , hátul a hatalmasra nőtt fekete nadálytövek, felaprítva táp lesz belőlük.

 

 Most gyönyörűek a bokrok, sok virágzik, a kedvencek. Jezsámen, gyöngyvirágcserje. Örök szerelmek.

 

 

Szégyenem

 Hazafelé megnéztük Őriszentpéter határában a középkori,Árpád-kori templomot is, ami erődtemplom volt valaha. S az erőd voltál kb. x. ottjártamkor nem fedeztem fel, nem értem? Ahogy mentünk felé, tűnt fel az árok, körben a templom körül. Gondolom, eddig felfelé, a templomra néztem mindig.

  

 

 

 

 

 
     

Az Őrségben

 jártunk szombaton, Szőcén, a lápon

 

 

 

majd Pityerszeren.

A körtefáról sokszor megírtam, hogy amikor először láttam 45 éve mondjuk, igazi körtefa volt, társakkal. Már csak ő maradt, romjaiban. Ha itt járok mindig üldögélek alatta.Sajnos a környezetét utolérte a parkosítás, tanösvények végzete. Régen a réten marhák legelésztek, erdőcske volt, igazi vad, mezei  környezet. Most  kultúr táj lett belőle, nem tudom előnyére-e?

S Zalaháshágy mellett a Sibrik kápolnánál,ahol a hatalmas felhők alatt- melyek egész nap elkísértek minket- elkezdtük a napot.

 

 Mindenütt tele virággal, ezernyivel, nagy élmény volt. Rég látott mezei virágok: búzavirág, pipacs, stb. A lápon is sok virágzott. Ahogy a hónapsorolóban mondják, Május, május, virág dús. Jókor mentünk. 

s legyen itt a nap "koronája", mert enélkül errefelé kirándulni nem érdemes: Dödölle a Hársfa Panzió konyhájáról. S ezt bizony mindenkinek ajánlom aki erre jár!!!. ((S láttunk még Trabantot is, mert lehet tenni Trabantos őrségi túrát, egy vállalkozás keretében.))

 

Amikor a természetet is érvényesülni hagyják

 

Angol példák. Nem értem, hogy egy gyümölcsöskert füvét miért kell kéthetente csutkára vágni. Az nem gyep a műköves kert mellett. Szomszédjaim teszik ezt, gondolom mások is. Sajnáltam a méheket, rovarokat akik egy-egy ilyen akció után hiába keresgéltek.

  A fotók forrása, ahol a bejegyzés elovasásra is érdemes

Most nálunk lent combig ér tán a fű, de a gyümölcsfák, fűszerkert mellett ilyen utakat vágtam. Ami fontos, az megközelíthető. (S leginkább kinek van csillagászati összege, hogy gyalázatos munkát végző fűnyírókat kifizessen. Így a természet, s a pénztárca is jól jár.) S sosem felejtem, hogy gazdálkodó nagyapám is nyár elején, végén vágta, s gyűjtötte a szénát télire a marháinak. Az is igaz, hogy akkor minden szálát összegyűjtöttük, s égetésre került...

Egyetlen viragom van

 Fehér írisz? Nőszirom? Azt fotóztam. Megbecsülöm,oly szép

Lassú munka,

Nagy kifáradas, lassú munka,  de szépül a kert. Időm van, fékezem magam, ha nem, megkapom a csendes figyelmezteteést a visszafogásra. Csak az erdő, az erdő, az nagyon hiányzik.

 

Remény

"A reménykedés a kertész időmódja" Byung-Chul Han

S íme amiben reménykedem, hogy majd egyszer...

 

 

 

 A föld dicsérete

Az e heti Nők Lapjában sok szívderítő, elgondolkodtató cikket olvastam. Pedig sokszor olyan lapos számok jelennek meg, nem is ertem mi van velük?

Kertes emberek ismerhetik Uliczki Dóra Titkos Kertjét. Csodakert, látványban, szellemiségében. Dórát durva baleset érte,  felépülési szakaszban készült vele a riport. Oly sok gyönyörű gondolattal, elgondolkodni valóval. Szerezzétek meg, olvassátok el, sokszor. Erőt, tartást is az embernek.

A fb-on is követhető, jelentek meg e-köyvei is a balesetről, gyógyulásról, kertépítesről.

Lenne még mondani mit, de majd, ha gépen leszek.