Az eltelt évtizedek

 sok pakolása, selejtezése ellenére átmentett, megmentett lapkivágások kerültek a kezembe. "Amikor még terveztük ezt a csodálatos jövőt" énekli Bródy János. S amikor még terveztem, álmodoztam én.

 Szörnyű, hogy az ember mi "szemetet" összegyűjt évek alatt. Marie Condo módszerével nem mindig értettem egyet. Volt, hogy kidobott ruhákba úgy mond belefogytam vagy híztam, s ha megvannak, nem kellett volna újat venni. Mint ahogy öröm volt, ha egy-egy ilyen csomag valahonnan mégis előkerült. S vannak ruháim, minden nyáron kihoztam őket, hogy szezon végén ugyanúgy vigyem vissza a lakásba. Ahogy fogalmaztam, falun meghaltam nőként vagy nyugdíjas éveimben inkább. Az itteni életforma más ruhatárat igényelt. 

Hogy voltatok ma a hidegfronttal? Kegyetlen volt. Ennyit erről. 

A dús virágú gyöngyviŕágcserjém

 Így pusztítanak a meztelen csigák, igen, tavaly egy kicsit bokrot úgy rágták szét, hogy idén pár virág lett rajta. Kiszáradt, elvették az életét. Hitetlen, ugye? Itt a bizonyíték.

Tele ettem magam

 Tejbepapi, később csupasz vajas, sós rozskenyér. Eszméletlen finom volt. Ugye, milyen kevés kell?!

 Felfedeztem egy francia vlogot, az én világom. A hangulata, a tájak, s még a sütéseket is elfogadtam, mert annyi melegség, látványukba szépség is van. S ami a lényeg, ha nézem megnyugtat, elvarázsol. Ami mostanában nem utolsó szempont.

A múlt héten mégis vírusom volt. Annyira fojtón köhögtem már, öklendezve, hogy egy-egy rohamban tejesen kikészültem, s elmentem a dokihoz. Azt mondta, hogy amit elmondtam tipikus vírus, a tüdőm tiszta. Megnyugtató. Kaptam egy beszippantós gyógyszert. 

Ma kivették az utolsó varratomat is. S délután "felvettem a munkát", a fűnyírást, a ház előtt, s a díszkert egyenes részén. Kinyírt, mondanom sem kell, én meg a szegélyvágó "kését". Így leálltam mindennemű füvezéssel. A jó helyre eltett tartalékokat nem találtam meg. Ki kellett feküdnöm, mondanom sem kell. Ennyit érek. Ez van. 

Aztán alkonyattal kivittem a kutyát a kertbe, még erősek voltak a fények.

S egy kis bemutató a kertet elöntő, eluraló gazokból is. Majd szépen, lassan megszabadulok tőlük. Miközben, remélem edződök is, az állóképességem is nő. Azért sokat javultam, de ez még nem az igazi. Korántsem. Nagyon megviselt a műtét, s minden, előtte, alatta, utána. 

A legnagyobb baj, hogy nem tudok aludni, kialudni magam. 4-5 órakor ébredek, s már nem tudok visszaaludni, aztán este 1/2 9 felé esik le a fejem. Küzdök, hogy ne aludjak el, korai még az alváshoz.

 

Az éjszaka

 azt hittem elpusztulok. Felugrott a vérnyomásom, majd elkezdtem égni, szétégni. Szó szerint, a szám teljesen kiszáradt, nyelni alig tudtam. Mindezt 37.7 fokkal. Mire kezdeném

magam összeszedni most ez odavágott. Nagyon

Valami vírus van?

Tavaly ezt a kis bokrot szétrágták a csigák.!!! Ennyi maradt, nem jó a felvetel, de látni.

Kerti medvehagyma, virágban. Idén nem ehettem.

Csak úgy?

 Másban gyönyörűséget, mint az okulásban, nem találok.

Odze György :Diplomata - útlevél...c. könyvéből.

No komment. Fiatalon nem szerettem a focistákat, a fenti történet alapján nem véletlenül. Ezt éreztem rajtuk a környezetemben. Később, meg valahogy sosem érdekelt a sport. Ne vessetek meg érte.

 Áldott húsvéti ünnepeket kívánok!

 

A szombati napot,

- most nem szeretnék ünnepre hivatkozni- próbáltam takarítással kezdeni. Erőm túl van a végesen. Az utolsó 5 hónap kiszívta az erőmet, ahogy már mindenre egyedül voltam előtte kb. másfél év óta. S a betegség hónapjait is egyedül csináltam végig, szerencsére a fiam itthon volt, s az ügyintézéseket , esetleges vásárlásokat legalább levette a vállamról. Mostanában pedig a ház körüli pakolni valókat. 71. évem után valahogy az erőm, erőnlétem is gyengülni kezdett.

A kutya, majd az én sürgősségi műtétem nem hiányzott, s az utóbbi feltette a pontot az I-re. S kiderült, hogy ilyen körülmények közt bizony jó lett volna az autó, állandó segítséget kérni helyzetekben kellemetlen, bár szívesen megtették nekem, műtét után enni hoztak a szomszédok, ezer köszönet érte, nekik. Aztán  egy alapítvány segítségét kértem, fabehordás, vásárlás, s lassan erőre is kaptam, bár ez látszat. Nagyon gyorsan fáradok, nincs állóképességem, egy porszívózás, amúgy egy gyors, nem szöszmötölős is ledönt a lábamról. S mindezt a frontok emelik. 

Nálunk az évszakos ruhákat a városban tartottuk, egy kétajtós szekrényünk van, s másfél komódunk. Nos ennek összeszedéséhez bele is bonyolódtam a selejtezésbe, ami fizikailag ismét nem emelt az emberen. Nincs autó, amivel ruhákat, stb. tudok cserélni, de lett hely. Szomorú változás.

S ami öröm, ezer szerencse a KERT. (Ami fut, szalad, nem tudtam füvet nyírni sem, s kiderült, hogy számomra csillagászati összegért vágták le "olcsón". ) De máig is a béke, öröm, a megnyugvás helye számomra. Ahogy a ház, a s a környezet is.