Könyvek

 Könyvek amelyeket elolvastam. Annak idején  úgy beleszédültem Frances Mayes könyveibe, hogy Peter Mayes nem fogott meg. Most felfedeztem őt. S ki is húzott a ketségbeesésből, hogy egy könyvet sem olvastam végig a lentiek közül. Pedig jók, csak most nekem nem jöttek be. 

Gazan nagyon jól ír, már ajánlottam könyveket tőle. A tudományt, a krimit, s a jó törtenetmesélést nagyszerűen vegyíti. Visszaadta a hitem, hogy mégis tudok olvasni, eltudok olvasni könyveket. Csak megfelelő könyv kell hozzá.

S Peter Mayle könyvéből egy kis kertezés, milyen igaza van.

 

Bekukkantott a tél, s ment is tova

 

Ma Diclac nap van

 Mi is az a Diclac nap? Amikor már annyira eleged van a fájdalomból, hogy beveszed a gyógyszert. Igyekszem tartani magam,nem bevenni, szétszedi a gyomrom. Néha legyőz.

Pedig milyen melengetően süt át a zúzmarás leveleken. Ez benne a rafinéria, mást látsz,s mást érzel.

Alkalmazkodik az állatvilág

 Tudjuk, tapasztaljuk, mi most közelről. Őzek járnak a kertjeinkben, lelegelik amit tudnak a veteményekből. A határ lekerítve, erdőben részek lekerítve. Van kérdés?

Tegnap reggel kint,lent a kertben a kutya nagy szimatolásban van, felemelkedik a fűből egy nagy "macskafej". Még félsötét volt.(Mit keresünk ilyenkor a kertben? Azt.) Merengtem, hogy milyen állat lehet, aztán hátára fordult egy őz!!!, felállt, s elfutott. Szerencsére az utánaeredő Megit visszatudtam hívni.

Látom a komposzton, hogy nem csak a héjak: krumpli,sárgarépa,stb. tűnt el,de a kiöntött savanyúság is.2 ecetes paprika maradt. Úgy látszik erre fanyalodnak. Már.

Kávézunk? Kávéznánk!

 Totál összetörten, kávé hiánnyal s egy kis ágyba hozott kávé és sütemény ábrándjával ébredtem. 

"A reggeli kávéja előtt olyan morózus, hogy elretten tőle mindenki aki él, de még maga az élet is." kedves íróm Jón Kalman Stefánsson mondatait idéztem. (Mi lenne velem ilyen írók, s a könyveik nélkül?)

Mondjuk a bilibe rögtön belelógott a lábam, s felébredtem. S mentem főzni magamnak a KÁVÉT!

Pedig oly jól esne egy kis kényeztetés. A gerincem miatt amint lehetőségem van csinálom a gyógytornát itthon, tegnap hivataloson voltam. Tehát edzetten mentem.Vegyes csoport, kezdő és befejező beteg együtt, minden felvezető gyakorlat nélkül bele a közepébe, a kemény gyakorlatoknak. Utána lézer, s TENS kezelés, remélem jól írtam le. Úgy jöttem ki, mint a béka akit háromszor megnyúztak. Aztán miután ettem,s pihentem a fiamnál a indultam buszhoz, hogy hazajöhessek.Szerencsémre esett délután az eső, nem kellett sétálni mennem, nem is tudtam volna. Pedig imádom,a nap fénypontja mindig. S a kutyának is, a két öreglánynak.

Ajánlom!!!!!

 Lassítva, s felirattal érdemes megnézni,  többször is....

Szakmai érintés vagy inkább emberi?

A Nők Lapjából Lackfi János Az ápoló nővér-ről írt sorai közül emeltem ki az alábbi részt. Thymus műtétem volt, gégemetszéssel, lélegeztető gép alatt, napokig, két hétig. Volt egy osztályos nővér, mindennap bejött az intenzívre, s megfogta a kezem. Azok a pillanatok voltak a nap csúcspontjai. Milyen kevés, s mégis milyen sokat adott vele. S sosem felejtem el Polcz Alaine az átölelésről írt szavait. A pszichiátrián, egy őrjöngő betegnél.

Ők elszáradt barackfák, állnak még a kertben. S milyen jó hogy maradtak, hát nem gyönyörűek?

Száz fotó készült a zúzmarás rózsáról, napok óta. Egy sem lett jó, talán ez. Az utolsó előtti rózsa. A bimbó még gondolkodik vagy inkább küzködik, hogy nyíljon-e?