Tavaszt érzünk

 Azóta sok krókusz is kinyílt. Pár napos fotók.

Ha felmegyel a gépre felteszem azokat is, de azóta is, ma kinyílt nagyon sok. Hiába,meleg, napsütés, ez már kora tavasz. Ha fagy is éjszaka.

Az utolsó

  BEjegyzésem 174 ember olvasta. Honnan került elő hirtelen ennyi olvasó?

Fotók az eltelt napokból, főleg reggeliek, változatosak mint az időjárás. S a növények egy új évszak közeledtét ígérik.

Visszanéztem a tavalyi naplóm utolsó két hónapját,nem csodálom, hogy kiborultam. Épp elég volt róla olvasni is.

 Huh, de nagyot robbant a világ minálunk. Csak tisztuljon is ki utána. Ideje lenne. 

Írjam, ne írjam?

 Amikor egy bagoly és egy kakukk kerül össze, az előbbi "mi lusta család vagyunk" teherrel(?)" felszerelkezve, hát bizony ez egy nehéz felállás. S mindez későn derül ki. Nem az emberrel van a baj, aki amúgy jólelkű, s ha kellően irányítva van, használható is. Csak itt nem társak élnek egymás mellett, hanem az egyik másikat kihasználó, a másik öregedve a terhek alatt lassan megroskadó. 

Ez a december a beálló(s orvoshoz messze nem megyünk, mert sokba kerül) térdfájás, majd fogügyek, s a totális lelki padlóra kerülés miatt iszonyatos volt. Az orvosi részek januárra megoldódtak, a lelki is kezdett lesimulni, s ha nem lenne a kutya ki tudja mi lenne velem? A börtönben, a zárt cellákban is az a rabok büntetése, hogy nem szólnak hozzájuk, hetek, hónap szám, megértem őket milyen nehéz úgy élni. Nehéz. Néha nagyon kiborító. 

Viszont itt van  a kert, télen csak a végére menetelekkel, a fák és az ég változásának figyelésével, de mégis megnyugtató, felüdítő, vigaszt adó. Nem is tudom hogy bírnám, sokszor.

 Bocs, hogy le- és kiírtam. Ha leszűkül az ember tudata a még nem rosszban is csak a rosszat látja, belefárad, keseredik, fásul. S a depressziónál nincs fájdalmasabb, mint egy fizikai állapot.

Most már csak tavasz, szebb s új idők jönnek!

A mások élete

Valahogy, tán mert Martjin egy hónapos szünetet tart vagy éppen elém kerültek, s érdekeltek- rákaptam a kőházas vlogokra. Rengeteg van. Ők ketten ragadtak meg. A felső az eddig út végét, az alsó a kezdetét jelzi a spanyol-holland pár spanyol út- vagy inkább házkeresésének. Már bejárták a fél világot, míg úgy tűnik egy spanyol kőházban letelepednek, s a saját házaikat is felújítják.Tudatosak, a fenntarthatóság  egész életük minden tevékenységét áthatja, vegánok. A lány néha sokat beszél, de kedvesek, szimpatikusak, drukkolok a sikereikért. Ami nagyon hosszú út lesz.
 

A lenti pár amerikai olasz férfi tagja, a dédszülei(akik kivándoroltak anno Amerikába)  olasz tanyáját,a mely 40 év elhagyatott örökli meg, s próbálja életre kelteni.Ő professzor, a stílusa néha túl fennkölt, de szándékaik emberiek, a jövőnek, a kisfiúknak dolgoznak, egy más lehetőséget is mutatva.S nagyon szimpatikusak. Az utolsó résszel zárt a sorozat, eddig.

S néha elgondolkodom, hogy ez a mai mennyire más világ.Aki mer, s belevág rengeteg lehetőség áll előtte. Megdolgoznak érte, de ez benne a szimpatikus.

Kiugrottunk

Pusztaszentlászlóra a kedvenc tavunkhoz. Szó szerint, mert szomszéd faluban voltunk húst vásárolni. Kíváncsiak voltunk a jégre. Volt, csak a part mentén, a híd lábainál olvadt fel, mint Keszthelyen.  Jó, hogy a kutya nem volt velünk, olvadt a fagy után, beragadtunk volna. Vissza is fordultunk 5 méter után. Nézzétek a fotók, e látványért érte meg odamenni.

 Hadd kérdezzem meg, ti hogy viselitek a telet? Nekem tele van vele a  hócipőm. Szétnyúzott,szó szerint. A MG-m nem kedveli a telet, hát most ki is tesz magáért. Vagy ennyire öregszem? Vagy a frontok? Nagyon nehezen viselem már, s elegem van belőle.