Ez a hosszú, leg ősz tényleg az én nyaram. Nyáron nem megyek a melegre,mert nem bírom elviselni a meleget, gyengít, rosszul vagyok tőle. Most jött el az én idő, délutánonként, egy negyed, félórára kiülök a lócára a ház elé, s süttetem magam a nappal. Imádom, ahogy átmelegít, átjárja a csontjaimat az ereje. Napfürdőzöm.
Jöjjön akkor egy kis hajnali csepp-, és esteli árnyjáték. Imádom.
Az idei év a kerti túlnövés éve.
Íme: a japánlonc a díszkert kerítésének tetején. A legfinomabban szólva elengedte magát. Nagyon, vagy még annál is jobban.
Sajnos előtte fotók nem készültek, de volt hogy kb. 70 centi magas volt, itt végig szinte visszahajolt földre is és hátul befordult vagy 3 méter hosszan. Hasonló körülmények közt, átlógva a szomszédba is. Csodálom, hogy nem szólt a szomszédasszonyom. Ennyi maradt belőle, ill. a beforduló részt tövig visszavágtuk, mutatom a kerítésben maradt ágak fotóit, hogy érzékeltessem a nagyságát.
Miközben dolgoztunk Márika vadászott. A szomszédos komposzt alatt, körül van mozgolódás. Ő, szombat óta hivatalosan is a mi kutyánk, Omega néven, így a Megi név is legális lett. Lassan elfogadja az autót, igaz volt vele két erdei élménye!!!
A könyvek nagyon tetszettek, valamiért a Port juttatták eszembe, pedig mások. Nekem az Ősz után a Tél tetszett nagyon, s készülök a tavaszra. Miért a tél?
