Álmaim-házunk, kertünk

2023. július 13., csütörtök

az időjárás (vihar) és a kutya kitett magáért. Szegény Megi reszket, ha dörög ég, azt nem tudom, hogy élte túl a lánc végén a viharokat? Behoztam, mihelyt dörögni kezdett, de nehezen lehetett vigasztalni, míg csendesülni nem kezdett a mennydörgés.

Jó kis eső volt, igaz estefelé jól belocsoltam a kertet, de erre szoktam mondani, ha a sivatagban szomjazol akkor és ott innál vizet, nem az oázist várnád.

Elmentek vendégek, a beteg leánnyal(aki miatt a család nem tudott visszamenni a Balatonra), s persze ezzel együtt a kutyasimogatók. Várta is őket estefelé Megi, hiába, a jót könnyű megszokni.

Aztán habnak a tortára, tegnap mikor a városba indultunk a frissen vizsgáztatott autó a ház előtt nem indult el, gyorsan le kellett mondjam az időpontos jelenéseket.

Idén a fejemre nőtt a kert, a sok eső nyomja fel a növényeket, hiába a folyamatos visszametszés, ennyi víz ellen nehéz harcolni. Főleg, ha a szomszéd csatornázatlan, megrogyott melléképületéről hozzátok dől át a víz...

2023. július 12., szerda

Kifeküdtem...

A héten többször elhangzott egy mondat az unokámtól, hogy ebben a kertben szeretne élni. Ez többet jelentett mindennél nekem. Jól érezte benne magát, s Megi is eleget lett simogatva. Eleget, vagy még kicsit többet is. A drága kutya.