Évának

 A világ szépségére támaszkodtam, s kezemben tartottam az évszakok illatát. Anna de Noailles

Lentiben jártunk tőzike nézőben

 Fújt a szél, nem mondom, hogy nem féltem. Kicsi távolabb egy letört ágat le is sodort  a szél. A látvány kárpótolt. Tartsatok velünk!

Virágaink

Jól elmaradt a virágzásban a varázsmogyorónk, most kezdi behozni.

Az egyetlen hunyoros fotóm, a mobil még nem engedi áttölteni, majd holnap. Ő aztán élni akar, a fagy lenyomta, elfeküdt, napokig, ma aztán a melegben szépen felállt. Maga a csoda.S az első s egyetlen krókusz!!!

A hóvirág fagyfoltos, de kitart!!!

A primulák most kezdenek virágozni, a kankalinok, a nemesítettek bimbóban vannak a kertben. S vannak amik levelet is most hoznak.

 S a végére egy kis szeretet, nektek!

Állati dolgok

Kutyafülú Aladár, lepukkantan. Néha gyalázatos állapotban tér haza. Nem tudom eldönteni, hogy beteg-e, azért nem eszik, vagy a harci láz miatt.  Tegnap végre teleette magát, ki is hányta, az ölembe. Mert e hadfi, ha hazatér egyetlen helyen tud csak létezni. Az ölemben. Így olvasunk mi. A könyv amúgy nagyon szépen megírt keserédes családtörténet. Nagyon ajánlom elolvasni.

Tegnap reggeli fotók, fagy után, de már bennük van egy szebb időszak ígérete.

 Amúgy a hunyorok odavannak, némelyek, akik takarásban voltak tán megmaradnak. Hóvirágok köszönik jól vannak, de az erdőn néztük tegnap, picit jobban előjöttek, bimbósabbak, de kivárnak, szemlátomást.

Viszont a madárélet nagyon aktív.

A nagy fagyos éjszakákon beengedtük Kutyánszky Tódort. Idegen volt neki a helyzet, de szemlátomást fázott kint. Aztán ki sem akart menni, mondhatni jobban is szeretne bent lenni, ahol MI vagyunk. Pedig sétáltatom, erdőztettük tegnap. Na az autóba ültetés nagy kaland volt, félt, reszketett. Pedig kapott csinos kutyaszállító alkalmatosságot. Nem tudom minek nevezzem? Kutyaszállító? Autóvédő? Átmászott belőle hozzánk,  az ölembe. Attól félt, hogy elvisszük valahova, ahogy ide is autóval hoztuk? 

Eszünk ágában sincs, nagyon megszerettük. Még azért van mit "faragni" rajta, de majd szépen, lassan. Ez is eredmény ahol tartunk. S tegnap láttam a menhely oldalán, hogy a kutyának, akit először néztem, de nagynak találtan, aztán külföldre költöző gazdái ajánlgatták - sikerült gazdit találni. Remélem végleges helye lesz. Olyan kutya, mint akit a benzinkútról vitettem el a menhelyesekkel, valaki "jó helyen", ott dobta ki, a szerencsétlent. 

Ha etetjük a madarakat, mindig lesétálunk a kert végébe. Azt utolsó fotó ott készült, felnéztem, ott ültek a madarak, fent az ágakon. A legmagasabbakon. Várták, hogy szabad legyen a kert? Vagy csak ott pihentek? Ki tudja, ha nem is látok egy madarat sem, az etetők mindig kiürülnek, délutánra. S láttam, hogy az itatókon nagy fürdőzés. Süt a nap, kicsit melegebb van, ők is érzik ezt.

Hóvirág keresőben

itt kezdünk  mindig, találtunk is egy szálat és kankalinokat!!!!  4-5 centire voltak a földből feltörve, hordozva  az ígéretet, hamarosan nagyok leszünk majd,12 hét múlva. Másnap rájuk jött az időjárás...

Ő pedig, nem tudom mi lehet? Nünüke?  Nem hiszem,szóval valahonnan idetévedt,kereste a helyét.

 És én ott és akkor azt mondtam az erdőn, hogy boldog vagyok.  Hogy kijöttünk, hogy ott lehetek, látom, érzem az erdőt, kopottan, tépetten, de erdő!!!! Kicsit meleg volt, több fény, pici zöld, sok igéret. Csend, nyugalom, béke.

S nem tudok írni, fogalmazni, nincsenek szavaim.Van, hogy napokig nem beszélek, a szavak nem szoktak meg, hogy utat talaljanak kifelé belőlem. Míg írtam rendszeresen a blogot még kényszerítettem rá magam, aztán lassan az is elmaradt, én is, a szavak is. Még a fotók megmaradtak, mert valahol ők is csak beszélnek. S jó hogy vannak még nekem.

 

Más vizekre evezve

 

Kalandozások