Kicsit világgá mentem

 

Fent Csongrád, lent Szentes. Imádtam. Szép, napsütéses délután volt. Kedvesekkel. Annyira kellett.

.

Itt már nagyon esteledett. Bekukkantottunk, e meseszép városkába. S a cukraszdában finom tortával bezártuk a napot. Köszönet érte.

Mára

 "Ne vesztegess drága időt a számodra felesleges dolgokra. Az élet túl rövid ehhez."

Október, az ezerarcú

Párás, ködös reggeles

 

színekben pompázó

tavasz is, az eltévedt

az osztó-fosztó

 s kertet színesítő

Hogy ne unatkozzunk!

 

Állatok Világnapja

A teljesség igénye nélkül. Miskáról, az ÖRÖK MACSKÁ-ról, most nincs fotó.

Zsebi

Cirnyó és Öregasszonyka

A Mózsik

s végül ismét Asszonyunk

Itt már Aladár is a miénk...
 

 

 

Aludni csak az ölemben tudtak

 

Cirike, elvesztése még mindig nagy fájdalom. Nagyon a szívemhez nőtt.

"Nem oly becses az irhám,

 hogy érett fővel szótlanul kibírnám,

ha nem vagyok szabad." József Attila

 Lételemem a szabadság. Függetlenség. Ha be akarnak darálni, ha megfojtanának, csak látszat, hogy sikerül. Egyszer csak fellázadok, felrobbanok, de akkor az nagyot szól. Megnéztem, kb. 3000 bejegyzésem van, abból vagy 1000 nem lett közzétéve vagy utólag piszkozatoltam. Maradjon nekem ami bánt, ami fáj,de kiírtam magamból.

 

Olvasok egy könyvet, majd mutatom. Félre akartam tenni, csalódás volt, aztán valahol beleolvastam, onnan már megy, onnan fog. Van ez így.

Reggeli csavargások párában, ködben, fényben

 

 

Az ablak előtt

A szomszéd kertje, lent pedig ahogy a napsütésben párologni kezdett a kertajtó