Két rohanás közt

kert fotón, könyvben, több napos fotók, eh van, de oly jó rájuk nézni,s egyre több krókusz virágzik dacolva faggyal, széllel. Mobilról írok, innen az elírások, bocs.

 

kedvenc tavunknál jártunk, Zsebi nélkül, de sokat emlegetett. Imádott itt sétálni, itt is .

Dolgozott s szél, több fánál is. Öregek, víz modssa a gyökereket. 

 A szél is dolgozott közben, de menni kellett, kimozdulni a sok bontás, építés és orvosi ügy közepette. Nagyon jó volt, nagyon.9

Ajánlók

Edward Rutherfurd a szerző. Olvasmányos, történelem, s persze az erdő, ami helyszíne az évszázadokon átívelő családtörténeteknek. Az utolsó részt nagyon szerettem.

Más kor, más helyszín, kis hazánk... Ajánlom.

A kertes magazin nagyon tetszik. Néhány elgondolkodtató cikket olvastam benne. Sokunk kedvence a kerekerdeux blog, fotós bloggerével is készült riport. Nagyon szerettem. Kertesek olvassátok el!

A Veranda magazin örök kételyem. A múltkori szám fantasztikus volt, ez elmegy. Van egy műköves, akit rendkívül favorizál a lap. Nem értem. Engem roppant módon zavarnak a kövei, néha sok már belőlük a sok. S ahogy a tulaj nyomatja magát. Ízlésterror. Bár, lehet, hogy velem van a baj. A természetes, egyszerűt szeretem.

Azért jól kigondolt, mai vagy felújított parasztházakat is bemutat. Példaszerűeket, e pár cikkért érdemes elolvasni.

Nyugati csillagvirág

a tőzikék közt, egyre jobban törtek fel. Csodás a tavaszi erdő. Felénk nem találkozni velük, de a Dobogó erdőn ott voltak. Oly kedves, szép.

 

Sárgulás és lilulás, vagy inkább kékülés?

Húsos som. Legalább a virágjában gyönyörködhetünk, a termést a fagy alighanem elviszi. Így is szép, de a termése is finom volt. VOLT. Volt. Volt, Pár éve...

A kert alóli/mellőli látvány. A szomszéd lánnyal kedvenc látnivalónk, leülünk, s csak nézzük minden évszakban.

Ők kankalinok, igazi vadak. A kertben.

Törpe íriszek

 Tudom, hogy írnom kellene, készülök is, de fotót feltenni mindig egyszerűbb.

Tőzikenézőben jártunk

 

Távolabbra indultunk, s mert fáradtak vagyunk, nagyon, de nagyon, gondoltuk közelebbi célt keresünk. Igy jutottunk el a Lenti Parkerdőbe. Majd még mutatok fotókat, tele volt az erdő. A szokásos kidőlt fák, szereti ezt a környezetet. Már a tőzike. Nem olyan romantikus, mint a holtággal az oda bedőlt fákkal körülvett Horvátnádalján található Dobogó erdő, de élmény volt. Máshogy szép.

 Közeli fotókat nem sikerült igazán csinálnom. Nem vagyok a földrefekvős ember. Fel is kell onnan állni. Ahhoz meg már öreg vagyok. Így maradt más megközelítés.

Folyt. köv.

Madáretetőn

Nem szuper fotók, tudom, de mutatják legalább a vendégeinket. Ennyire telt, a távolból, a gépemmel.

 

Hogy ne unatkozzunk!

Lehet, hogy a téma extrém, de tanulságul szolgálhat. Kibontva minden, de szétpakoltunk már előre mindent, a szomszédos szobából, mert félő volt, hogy a parketta alá is bemennek. Amúgy ok lehetett volna rá, de akkor ház szélessegben is bontani kellett volna, tehát e munka csak tűzoltás. Viszont némileg a veszélyt elhárították, hatástalanították egy időre. Pár évre. 

A szobában felől

A tetthely

Az okozók

A beszippantott csőgörény valami ronggyal turbózva, s ha ez nem lett volna elég a kifolyócsővön tán 3-5 cm a rés, amin kifolyt ami kifolyhatott, ha nem sikerült nálunk, földszinti lakás révén visszafelé kitört. Szerencse a szerencsétlensegben, hogy a fiam éppen otthon volt, s gyorsan érkezett a duguláselhárító.
 

A bekövesedett "anyag".S közben, ami  többszöri dugulasnál már "előkerült". Eszméletlen, hogy egy vécébe mit dobálnak bele az emberek.

S jöjjön egy kis szép az erdőről, mert a tegnapi napot ott fejeztük be, fejünket szellőztetve, erőt merítve a folytatáshoz.