Ajánlók

Edward Rutherfurd a szerző. Olvasmányos, történelem, s persze az erdő, ami helyszíne az évszázadokon átívelő családtörténeteknek. Az utolsó részt nagyon szerettem.

Más kor, más helyszín, kis hazánk... Ajánlom.

A kertes magazin nagyon tetszik. Néhány elgondolkodtató cikket olvastam benne. Sokunk kedvence a kerekerdeux blog, fotós bloggerével is készült riport. Nagyon szerettem. Kertesek olvassátok el!

A Veranda magazin örök kételyem. A múltkori szám fantasztikus volt, ez elmegy. Van egy műköves, akit rendkívül favorizál a lap. Nem értem. Engem roppant módon zavarnak a kövei, néha sok már belőlük a sok. S ahogy a tulaj nyomatja magát. Ízlésterror. Bár, lehet, hogy velem van a baj. A természetes, egyszerűt szeretem.

Azért jól kigondolt, mai vagy felújított parasztházakat is bemutat. Példaszerűeket, e pár cikkért érdemes elolvasni.

Nyugati csillagvirág

a tőzikék közt, egyre jobban törtek fel. Csodás a tavaszi erdő. Felénk nem találkozni velük, de a Dobogó erdőn ott voltak. Oly kedves, szép.

 

Sárgulás és lilulás, vagy inkább kékülés?

Húsos som. Legalább a virágjában gyönyörködhetünk, a termést a fagy alighanem elviszi. Így is szép, de a termése is finom volt. VOLT. Volt. Volt, Pár éve...

A kert alóli/mellőli látvány. A szomszéd lánnyal kedvenc látnivalónk, leülünk, s csak nézzük minden évszakban.

Ők kankalinok, igazi vadak. A kertben.

Törpe íriszek

 Tudom, hogy írnom kellene, készülök is, de fotót feltenni mindig egyszerűbb.

Tőzikenézőben jártunk

 

Távolabbra indultunk, s mert fáradtak vagyunk, nagyon, de nagyon, gondoltuk közelebbi célt keresünk. Igy jutottunk el a Lenti Parkerdőbe. Majd még mutatok fotókat, tele volt az erdő. A szokásos kidőlt fák, szereti ezt a környezetet. Már a tőzike. Nem olyan romantikus, mint a holtággal az oda bedőlt fákkal körülvett Horvátnádalján található Dobogó erdő, de élmény volt. Máshogy szép.

 Közeli fotókat nem sikerült igazán csinálnom. Nem vagyok a földrefekvős ember. Fel is kell onnan állni. Ahhoz meg már öreg vagyok. Így maradt más megközelítés.

Folyt. köv.

Madáretetőn

Nem szuper fotók, tudom, de mutatják legalább a vendégeinket. Ennyire telt, a távolból, a gépemmel.

 

Hogy ne unatkozzunk!

Lehet, hogy a téma extrém, de tanulságul szolgálhat. Kibontva minden, de szétpakoltunk már előre mindent, a szomszédos szobából, mert félő volt, hogy a parketta alá is bemennek. Amúgy ok lehetett volna rá, de akkor ház szélessegben is bontani kellett volna, tehát e munka csak tűzoltás. Viszont némileg a veszélyt elhárították, hatástalanították egy időre. Pár évre. 

A szobában felől

A tetthely

Az okozók

A beszippantott csőgörény valami ronggyal turbózva, s ha ez nem lett volna elég a kifolyócsővön tán 3-5 cm a rés, amin kifolyt ami kifolyhatott, ha nem sikerült nálunk, földszinti lakás révén visszafelé kitört. Szerencse a szerencsétlensegben, hogy a fiam éppen otthon volt, s gyorsan érkezett a duguláselhárító.
 

A bekövesedett "anyag".S közben, ami  többszöri dugulasnál már "előkerült". Eszméletlen, hogy egy vécébe mit dobálnak bele az emberek.

S jöjjön egy kis szép az erdőről, mert a tegnapi napot ott fejeztük be, fejünket szellőztetve, erőt merítve a folytatáshoz.

Angyalok könnye